Konrád György: Örkény azt üzente, nem is akar látni

Kőrössi P. József: A jó ízlés határain belül maradó kukkolást javasolnék magunknak ezen a beszélgetésen, amit a te berlini éveddel kezdenék. Hat évről van szó. Hogyan lesz egy magyar író, még akkor is, ha Európa-szerte ismert és népszerű, a berlini és éppen a berlini akadémia elnöke? Abban a Berlinben, ami ebben az időszakban, vagy éppen ebben az időszakban, újra Európa kulturális központjává válik. Konrád György: Nem újra, először. A húszas években élénk volt Berlinben az élet, de ami most történik, hangulatában sem hasonlítható és mélységében sem. Nem is tudjuk, hogy van-e központ egyáltalán, de mindenesetre egy központ, igen. Hogy hogyan lettem? Egy tavaszi délután ültem egy kis faluban, nem messze a Balatontól a Szent György-hegy tövében, Hegymagas községben a szobámban és dolgoztam. Hívtak telefonon, és egy német hang kérdezte, hogy nem akarnék-e az Akademie der Künste, a Művészetek Akadémiája elnöke lenni. Hozzáteszek néhány felvilágosító magyarázatot. 1989-ben, ugye, ledőlt a fal, de még valahogy tovább élt a két város szervezete, Kelet-Berlinnek és Nyugat-Berlinnek, és a hidegháború idején mindennek megvolt a megfelelője a fal két oldalán. Volt egy Művészeti Akadémia Nyugat-Berlinben és volt egy Kelet-Berlinben. Ezt a két akadémiát egyesítették és nem tudták, hogyan tegyék ezt, és az így egy fedél alá hozott tagok mit kezdjenek egymással. És ha ezt már eldöntötték, kit fogadjanak el, ki legyen az elnök. Kelet-németet nem akartak a nyugat-németek, nyugat-németet pedig a kelet-németek. Akkor egy külföldit. Egy külföldit, aki megfelel a nyugat-németeknek, mert megbíznak benne, mert, mondjuk, a demokrácia eszméit magáénak vallja, és ezek jegyében cselekszik. A keletiek többen ismerték a könyveimet, amelyek le voltak fordítva németre, másrészt azt gondolták, hogy megért minket, mert ő is ebben a bőrben, vagy ebben a helyzetben volt, mint kelet-európai. Hozzátartozik még a dologhoz, hogy miután egyesült a két akadémia, hoztak egy új rendelkezést, amelyet a német parlament emelt törvénnyé. Nevezetesen azt, hogy ennek az akadémiának egyenrangú tagja lehet belföldi és külföldi, német és nem német, nemcsak választóként, hanem választhatóként is. Nagyvonalú mentalitása ez a mai Németországnak is, ami nekem tetszik.