Könyvébresztő: A magyar önépítés programja

Új sorozatot indítunk a demokrata.hu-n: a távoli és a közeli múlt elfeledett vagy eleve méltatlanul kevés megbecsülést kapott könyveit ajánljuk olvasóink figyelmébe. A sorozat első darabja Csurka István Új magyar önépítés című kötete. Idén volt Csurka István születésének kilencvenedik évfordulója. Az emlékévben meghökkentően széles nyilvánosságot és utólagos elismerést kapott a nagy magyar író és politikai gondolkodó, aki életében közéleti munkásságáért, szenvedélyes nemzetszolgálatáért jó szót nem, csak szitkot és rágalmakat kapott a politikai fősodortól. Harmincöt év Csurka-tisztelettel a hátunk mögött elégedetten mondhatjuk, hogy jobb későn, mint soha, még akkor is, ha a legújabb méltatások, miközben elismerik a nagy író elemi erejű, lényeglátó igazságait, még mindig kirostálnák azok közül az antiszemitának bélyegzett gondolatokat. Ez a félig-meddig megközelítés téves, helyette ideje leszögezni, hogy Csurka István nem volt antiszemita, hiszen sohasem minősítette sem a zsidóságot mint közösséget, sem az egyes, adott esetben mégoly szikrázóan kritizált embert zsidóságában. A XX. század második felének legnagyobb magyar-drámaírója politikai gondolkodóként, publicistaként sem származás vagy vallás szerint ítélte meg embertársait, hanem a magyarsághoz való viszonyuk alapján. Csurka nem volt antiszemita, a rásütött bélyeg pusztán könnyű, gyáva menekülés a kritikája célkeresztjébe kerülők részéről, azért, hogy ne kelljen vitatkozni vitathatatlan állításaival. Ezért is ki kell mondani, hogy Csurkának nem igaza lett, hanem igaza volt és igaza van.