Kórház a front szélén

Szokott „menetrendszerűséggel” éri napról-napra újabb súlyos orosz csapás a hátországi Ukrajnát. A kijevi rezsim természetesen szinte egyetlen esetben sem ismeri el, hogy katonái tucatjait-százait veszti el egy-egy ellenséges akcióban, hanem konzekvensen azt állítja (értsd: hazudja), csakis az ártatlan civilek szenvednek az agressziótól. Ez a narratíva persze a valóságtól magukat nem zavartató nyugati lapokban is teret nyer, s folyományaként elterjed az a – hamis – hit és állítás, mi szerint Moszkva csapatai „agyatlanul”, azaz minden határozott cél(pont) nélkül puffogtatják el a rendkívül drága haditechnikát az ukránokra. Az eseményeket kritikusan szemlélő olvasó azonban nehezen megy el pár tény mellett. Ezek közül az egyik, hogy a citált sajtóorgánumok már tavaly áprilisban arról cikkeztek, az oroszok pár napon belül elhasználják a teljes rakéta- és drónkészletüket – s az, hogy mégsem így történt, minimum furcsa – kellene, hogy legyen. E mellett az is figyelemre méltó, hogy Moszkva eszközei valahogy nem „nagyon mellé”, hanem „inkább telibe” kapják az előre kiszemelt hátországi célpontokat. A legutóbbi, több száz halálos áldozatot követelő attak amúgy egy kórházat ért, ahol elvileg polgárok – a valóságban pedig inkább lábadozó katonák pihentek a kórtermekben. A dolog természetesen úgy szörnyű, ahogy van, ám joggal vetődik föl a kérdés, honnan tudta Moszkva, hogy oda kell küldeni a rakétát, s nem egy másik egészségügyi intézményre? (Az pedig külön vizsgálat tárgya lehetne, hogy a cirkáló halált miért nem tudta hatástalanítani a „világhíres” ukrán légvédelem.).