Kötélpályák

Az évek során Laci bácsi két drótkötélpályát is épített Mariska néninek. Az egyiken Mariska néni éppen szárikat szárított, amikor Géza megérkezett egy utasellátó szelettel a kezében. Neked hoztam - mondta és komoly arccal átnyújtotta az édességet. De kedves vagy Gézu - rebegte Mariska néni és mohón feltépte a celofánt -, az egyik kedvencem. Már ez sem a régi, de legalább újra van - felelte Géza - a Keletiből hoztam. Géza ugyanis díjazott lett egy novella pályázaton a Szellemjárás című írásával és a második helyezésért járó elismerést a pályaudvaron vette át. A csokoládét a ceremónia után vásárolta egy kioszkban, mert emlékezett rá, hogy Mariska néni, a szénhidrát hercegnő, ahogy néha szigorúan maguk között emlegették a desszertek nagy rajongóját egyenesen odavolt érte. Az ifjúság édes ellátója - mondta most Gézának, miközben egy elegáns mozdulattal, kis nevetés kíséretében a helyes útra terelt egy eltévedni készülő krémdarabkát. Szépek a szárik - jegyezte meg Géza enyhe mélabúval a hangjában. Ugye? - lelkesedett fel Mariska néni miután egy szálig eltüntette az ajándékot. És ezzel tekert egyet a Laci bácsi által tökéletesen kivitelezett csörlőn, mire libbentek egyet a szélen a szárik, majd elindultak feléjük vidáman lobogva. Nézd, milyen áttetszőek - simogatta meg Mariska néni az egyiket - akár az ősz. Az ősz? - értetlenkedett Géza - Az áttetsző lenne? Alig látok a ködtől. Bizonyos értelemben igen - válaszolta Mariska néni - ilyenkor a legvékonyabb a fátyol a mi világunk és a másik világ között. Többek között könnyebb felvenni a kapcsolatot az ősökkel. Hogyan? - érdeklődött Géza, akinek már csak ez hiányzott az évszak okozta melankóliájához. Például, ha tüzeket rakunk - vágta rá Mariska néni - amúgy is ideje, hogy megtisztítsuk a kertet és kitakarítsuk a lelkünket. Gyere, megmutatom. Azzal karonfogta Gézát és felpattantak Laci bácsi kettes számú drótkötélpályájára, lendületet vettek, helyet foglaltak a deszkán és már suhantak is lefelé a sodronyon, át a veteményes felet, riadt rigók kíséretében le a kert aljáig, ahol Mariska néni már bekészítette a máglyákat az összeszedett elszáradt, lemetszett ágakból, különféle levelekből és minden rendű és rangú gazokból. És amikor meggyújtották azokat a máglyákat, Gyuri bácsi, aki pont felettük haladt el a neonzöld sárkányrepülőjén, különös ábrát vélt felfedezni a magasból. Egy lángoló labirintusét, amelyben Mariska néni és Géza kézenfogva iparkodtak az általuk feltételezett kijárat felé.