Kozma Imre atya (1940-2024): Nem a halálé az utolsó szó, hanem a szereteté

Mától eggyel kevesebb igaz ember van a Földön: Isten magához szólította az elesettek, a szegények, a betegek, a rászorulók gyámolítóját. A magyarok egy emberként gyászolják „a szeretet és a nélkülözők magyar védőszentjét”, ahogyan Orbán Viktor miniszterelnök nevezte őt. Kozma Imre atya többször is interjút adott a Ripostnak, ezekből idézünk. Kozma Imre atyát, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnökét, irgalmas rendi szerzetest október 17-én, csütörtök hajnalban Isten magához szólította. Valamennyien ismertük őt, hiszen élete, amelyet a szegények, a betegek, a rászorulók megsegítésének szentelt teljes egészében, nyitott könyv volt. Amikor Ferenc pápával először találkozott és a pápa a papokat és szerzeteseket arra kérte, induljanak el a peremen élők, az elesettek felé, ő azt válaszolta: „atyám, nekem már nem kell elindulnom, én ott vagyok, köztük élek évtizedek óta”. És ez így is volt. Miközben a Kádár-rendszer rendőrei rendszeresen kihallgatásra vitték, ő összegyűjtötte a rászorulókat a zuglói plébánián és fiatalok százai hallgatták a belvárosi templomban. Amikor pedig lehetőség nyílott rá, megalapította a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, ami Magyarország legnagyobb karitatív szervezetévé nőtte ki magát és egyaránt segít háborús menekülteknek, hajléktalanoknak, hátrányos helyzetű családoknak, elmaradott településeken élőknek és jobb életre vágyó gyerekeknek. De ez sem volt elég: látta, hogy a legkiszolgáltatottabbak mind közül a betegek, ezért 1997-ben felvételét kérte a Betegápoló Irgalmasrendbe és 57 évesen szerzetes lett. Célul tűzte ki a keresztény szemléletű orvoslás újraélesztését és nemcsak azon dolgozott, hogy megteremtse ennek a feltételeit, hanem személyesen látogatta a betegeket, vigaszt, lelki táplálékot is nyújtva. .