Krízisben, avagy 42+42 miért egyenlő nullával?

Vajon milyen újabb gumicsontot dob a népnek a jelenlegi hatalom, hogy elterelje a figyelmet a problémákról. A közgazdaságtan az erkölcstudományból eredeztethető, a politikai kommunikáció ennek ellentétéből. Előbbi szabályai nem túl objektívek, utóbbi hatása sem mindig annyira mindenható, mint azt időnként gondolnánk. Mit kell takargatni? A gazdasági csődöt és azt, hogy a jelenlegi magyar kormány egy neosztálinista hatalom mellé áll újra és újra az Európai Unióval szemben. Utóbbinak a tagjai vagyunk, előbbi pedig agresszorként fellépve, fegyveres konfliktust kezdett, s egy szomszédos országgal vív kegyetlen háborút. Ismerd meg a Szovjetuniót! – volt egy ilyen elnevezésű vetélkedő még gyerekkoromban. S bár az orosz kultúrát továbbra is szeretem, a mai Oroszországot nehéz szeretni. Pedig elért a mosolypropagandájuk több szinten. Legutóbb egy közösségi oldalon bukkant fel újra és újra egy profi stábbal forgatott, egyszerű „felhasználónak” álcázott nő, aki folyamatosan arról győzködött, hogy milyen szupermodern és olcsó Oroszországban élni, milyen gazdag a választék a boltban, minden finom, vagy legalább annak látszik, az emberek boldogok és mosolyognak, elégedettek az életükkel, szuper villamosokon járnak….