Lapátnyél, gázpisztoly, fakard: testükkel védték otthonukat az Airbnb-kliensekkel szemben Erzsébetvárosban

Csendes eső mossa a patinás erzsébetvárosi társasház udvarát, mintha csak a Barcsay utcai rémálom nyomait akarná eltüntetni. Derűs, kipihent, higgadt lakók állnak velünk szemben, mögöttük karcsú fa nyújtózik az udvarban, fölöttük bérházakra jellemző függőfolyosók. A szemerkélés nem zavarja őket, jókedvüket nem ronthatja el semmi. A kezükben tartott lapátnyél, gázpisztoly, fakard csak azt érzékelteti, hogy a testi épségüket (és az önbíráskodás veszélyeit) kockáztatva védik meg az otthonukat. És védték is: a rekordidejük másfél perc volt, ennyi kellett egy garázda kitessékeléséhez a puszta kiállásukkal. Airbnb-lakás okozott polgárháborús állapotokat. A tulajdonos három hét és nyolc rendőri kiszállás után lépett, szerződést bontott a szobáztató céggel. Az új lakó békés rendőrségi alkalmazott. Mindenki boldog. Ma még. De a holnap még nyitott, a rövid távú lakásbérlésből most kiszorítottak másutt jelentkezhetnek. Ahogy a máshonnan kiszorítottak náluk. A VII. kerület szerint az önkormányzatokra kell bízni a szabályozást, az ígért rend megteremtése – tesszük hozzá – maradjon a Belügyminisztérium feladata. Vagy legyen. A rövid távú lakáskiadás a sharing economy, vagyis a közösségi, megosztásos gazdaság üdítő és fenntartható nemzetközi modellként szerzett nevet két évtizede. Sokáig mindenki jól járt, és „pénzénél volt”: az is, aki ingyen lakott a világ bármely táján egy családi otthonban, s az is, aki az övét használta ez idő alatt. A banki kamatok mélyrepülése idején azonban sokan rájöttek, hogy a rövid távú bérleti piacon lakások tömegét forgatva busás haszonra tehetnek szert. Cserébe betettek a lakásbérleti piacnak, a hosszú távra bérelhető helyek száma drasztikusan lecsökkent, az árakat az égbe lőve, robusztus lakhatási válságot kreálva a fővárosban.