„Lehetetlen apolitikus irodalmat írni” - Pódiumbeszélgetés a CEU-n Kemény Zsófiával, Krusovszky Dénessel, Nyáry Krisztiánnal és Dragomán Györggyel

A másik szabadságával kapcsolatos empátia hozhat változást – fogalmazódott meg a Művészet a hatalom árnyékában című pódiumbeszélgetésen szerda este a CEU-n. Ezúttal tehát a helyzetleírás mellett a kiút első lépésének lehetősége is felvetődött. „Lehetetlen apolitikus irodalmat írni” – válaszolta Krusovszky Dénes Nyáry Krisztiánnak, amikor arról kérdezett, hogy szükségszerűség, lehetőség vagy kínos kötelesség egy írónak a közéleti kérdésekben való megszólalás, illetve, hogy ezt csak a művein keresztül kellene-e tennie, vagy közéleti emberként is. A CEU-n zajló Budapest Fórum programsorozat egyetlen magyar nyelvű, Művészet a hatalom árnyékában című pódiumbeszélgetésén mellettük Dragomán György író és Kemény Zsófia író, slammer vett részt. „Nincsen olyan helyzet, ahol ne adódna olyan nézőpont, ahonnan bármilyen irodalmi mű politikai állásfoglalásnak ne tűnjön. Én megpróbálhatom ezt, de úgyis lesz olyan nézőpont, ahonnan politikai tartalmakat fognak a szövegek mögé látni. Másfelől egy csomó olyan döntéshelyzet adódik egy irodalmi működésben, ami nem is az írás, hanem a jelenlét, amely politikai tartalommal töltődik föl: hova menjek el írni, hova olvasni, hova ne menjek el felolvasni, milyen újságnak küldöm, milyen újságnak nem küldöm, melyik felkérést utasítom vissza, melyiket nem utasítom vissza, melyiket utasítom vissza durván, és melyiket utasítom vissza finomabban” – részletezte Krusovszky Dénes, aki három írótársához képest speciális helyzetben van, lévén a szó klasszikus értelmében vett újságíró, aki kultúrpolitikai, politikai cikkeket ír a Magyar Narancsba. Dragomán György szerint a két műfaj nagyon különbözik, és nehéz az átjárás alkotás közben, ugyanakkor „egyszerűen vannak helyzetek, amikor úgy érzed, hogy most mondanod kell valamit, ami az irodalmi munkásságodon kívüli dolog.” Kemény Zsófia slammerként a műfajból adódóan magától értetődően nyilvánított politikai véleményt. 17-18 évesen irodalminak is szánta a slamszövegeit, „aztán hívtak tüntetésekre, és bömbölve kiabáltam ezeket a szövegeket, és aztán rájöttem, hogy amikor életveszélyes fenyegetéseket kapok, akkor lehet, hogy ez nem nekem való. A tüntetéseken való szerepléssel eléggé leálltam. De azóta is minden, amit írok, az leginkább Magyarország tömegpolitikai helyzetéről szól” – válaszolta. Szerinte a slam műfaj 2012-ben lett igazán ismert, „amikor kezdtük érezni, hogy igazán szorul a hurok”, ám ezt néhány éves apátia követte. Most viszont zsűriként azt tapasztalja, hogy újra feléled, ami szerinte a közhangulat változásának is köszönhető.