Lelkes próbálkozások

Az meg ki a fene? Egyszer odajött hozzád, nem? Nagyon híres öregasszony. Divattervező, vagy valami ilyesmi, nem? – tette fel lelkesen a kérdéseket, igaz, kissé kevésbé cizelláltan, az egyik népszerű magyarországi televízió-műsorban a párjának az ismert közszereplő, amikor egy játékban azt kellett megpróbálni kitalálniuk a versenyzőknek, kit látnak a fényképen. Nem különösebben bonyolult feladat, gondolhatnánk, kiváltképp akkor, ha olyan egyértelmű a válasz, mint amilyen ebben az esetben volt, pontosabban, amilyennek lennie kellett volna. Mégsem volt az. Pedig az elmúlt években talán egyetlen tudós sem szerepelt annyit a médiában, mint az orvosi Nobel-díjjal és számos egyéb elismeréssel kitüntetett Karikó Katalin, akit a világ minden táján illene felismerni, Magyarországon meg aztán végképp, mondhatnánk a legcsekélyebb ítélkezési szándék nélkül, elfogadva, hogy bizonyos tudásanyag megszerzése nem mindenkinek adatik meg, és ha ilyen szempontból közelítjük meg a kérdést, akkor talán nem is maga az ismeretanyagbeli hiányosság volt az igazán elszomorító vagy éppenséggel fölháborító – kinek-kinek a saját vérmérséklete szerint –, hanem sokkal inkább az a reakció, ami kísérte, a jóízű röhögésbe átcsapó önfeledt kacagás a játékban részt vevő személyek mindegyike részéről, az, hogy senkinél nem láthattunk sem lesütött szemet, sem nemtetszést kifejező gesztust, sem egyet nem értést kifejező mozdulatot. Különösen fájó mindez a magyar tudomány ünnepéhez közeledve, amelyet 1997 óta ünnepelünk november 3-án annak emlékére, hogy 1825-ben Széchenyi István gróf ezen a napon ajánlotta fel birtokainak egyéves jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására, ugyanis a magyar tudomány ünnepének célja, hogy hitelesen mutassa be a legújabb tudományos eredményeket, valamint a fiatalabb generációk figyelmét is felkeltse a tudományos életpálya iránt, ami kétségkívül rendkívül fontos feladat, hiszen a tudományos pálya napjainkban csak kevesek számára vonzó, mivel vajmi kevés esélyt kínál arra, hogy az ember olyan gyors és látványos sikereket érjen el általa, mint amiket a felgyorsult világ egyéb területei kínálnak számára. A már említett Karikó Katalin, aki világraszóló sikerei ellenére ma is ugyanolyan természetességgel és közvetlenséggel szól a fiatalokhoz, mint egykor, néhány évvel ezelőtt egy vele készült interjúban kifejtette, azt szokta mondani a fiataloknak, hogy ha valaki reflektorfényre vágyik, akkor menjen színésznek vagy színésznőnek, ha azt szeretné, hogy megmondják neki, mit csináljon, legyen katona, ám ha feladatokat szeretne megoldani, problémákon szeretne elgondolkodni, akkor válassza a tudományos pályát. Maga is elismerte, hogy egész Európában, illetve világszerte is probléma, hogy egyre kevesebben szeretnének a biológia, a fizika és a kémia területén tanulni. „Talán nem is tudják pontosan, mivel foglalkozik, hogyan dolgozik egy kutató, s nem látják a pálya szépségét: milyen érzés felfedezni valamit, vagy az elért eredményekkel hozzájárulni ahhoz, hogy az utánunk jövők oldjanak meg egy problémát” – magyarázta Karikó Katalin, akinek az Áttörések – Életem és a tudomány című életrajzi könyvét ajánlva Bill Gates úgy vélekedett: „Karikó Katalin története inspiráló erővel hat. Mindenkinek el kell olvasnia, aki valaha is kételkedett abban, hogy a tudomány, az innováció és az eltökéltség meg tudja változtatni a világot…”;.