Lusta fiatalokra panaszkodnak az idősödő magyarok: tényleg ez lenne a szép új jövő?

Népszerű vélekedés, hogy kevés társadalmi jelenség mozgatja meg úgy a fantáziankat és határozza meg úgy a mindennapi gondolkodást, mint a generációk közötti törésvonalak. Sőt, számos politológiai és szociólógia tanulmány alapján ezek a törésvonalak oly mértékben írták át a nyugati típusú demokráciák politikai struktúráít, hogy a legélesebb konfliktusok már nem is társadalmi osztályok, vagy földrajzi régiók között feszülnek, hanem generációk között. De vajon napjaink Magyarországában mennyire töltenek be fontos szerepet a generáció-specifikus identitások, társadalmi érintkezési formák, érték- és előítéletek a mindennapi gondolkodásban? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a legutóbbi országos reprezentatív kutatásunkban, ahol generációs identitásokról és egyes generációkról alkotott véleményekről kérdeztük a válaszadókat az Opinio mobilapplikációs adatfelvétele segítségével. Az identitás kérdését két irányból közelítettük. Az “objektiv”, leíró megközelítésben arra kértük válaszadóinkat, hogy melyik generáció tagjának tartják magukat. A válaszokat összevetve a “helyes” generációs hovatartozással – ahol a nemzetközileg bevett megközelítés alapján az 1965-ös, az 1981-es, illetve az 1997-es születési évszámokat használtuk a (Baby)-boomer, az X, az Y és a Z generáció elkülönítésére – indirekt módon következtethetünk arra, hogy az egyes generációk számára mennyire fontos a generációs hovatartozás. A “szubjektív”, identitás-fókuszú megközelítés pedig a válaszadókat direkt módon kérdezte arról, hogy mennyire fontos számukra ez a közösségtudat. .