„Madár se száll az udvarra”

Busz csak ritkán jár a kétszáznegyven lelkes Rakacaszendre, sok ottani iskolás ezért hamar lemorzsolódik. A többség közmunkából él, a jövő kilátástalan a fiatalok számára. Egy felzárkóztatással foglalkozó civil szervezet próbálja kimozdítani a helyieket a reményvesztett hétköznapokból. „Tíz évig dolgoztam egy borsodi falu általános iskolájában, ahová cigányok, köztük fogyatékkal élők jártak. Aztán bekerültem Miskolcra, ami nagy megtiszteltetés volt. Abban az intézményben az akkori politikai és gazdasági elit gyerekei tanultak. Egyszer az egyik elsős azt mondta nekem: »Majd szólok a nagybátyámnak, és akkor elküldik a tanár nénit!« Visszasírtam a falusi cigány gyerekeket” – meséli úton Rakacaszend felé Szendrák Dóra, a Re­gionális Civil Központ (Recik) Alapítvány egyik alapítója, elnöke, a hazai felzárkóztatási erőfeszítések jeles alakja. Szendrák Dóra pedagógusként kezdte, majd néhány évet dolgozott a gyermekvédelemben. Nehezen viselte ezt az időszakot: elhanyagolt, bántalmazott, megvert fiatalokkal találkozott, köztük olyanokkal, akik saját maguk kérték, hadd kerüljenek intézetbe. A 90-es évek elején Fidesz-listán bejutott a miskolci önkormányzatba, ahol a szo­ciális bizottság elnöke lett. Működése alatt megnégyszerezték a szociális kiadásokat, létrehozták az intézményrendszert (családsegítő, ifjúsági iroda, hajléktalanellátás, területi gondozószolgálat stb.). Egy államtitkár ismerősén keresztül az 1993-as szociális törvény, valamint az 1997-es gyermekvédelmi törvény létrehozásában is részt vett.