Magyarázható-e történelmi vagy vallási okokkal, hogy Észak-Európa fejlettebb, mint a dél?

Nálunk is meghatározó az a kétségtelenül sztereotipikus gondolkodás, miszerint a tőlünk északnyugatra lévő országok (tehát Németország, a skandináv államok, a Benelux államok vagy az angolszászok) gyártják a megbízhatóbb termékeket, jobb az iparuk és minden szempontból jobban teljesítenek, mint a laza, „Dolce Vita” vagy „Mañana” mentalitással leírható déli országok: kezdve onnan, hogy ne vegyünk olasz vagy francia autót, odáig, hogy a déliek „nem szeretnek dolgozni”. Pedig ma már egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy ez az észak-dél különbség még mindig meghatározó. Elég elutazni Madridba vagy Milánóba, hogy azt lássuk, sok szempontból inkább emlékeztet Bécsre vagy Münchenre, semmint Nápolyra, és egyéb jelek is utalnak rá, hogy ez a sztereotípia egyre kevésbé gyökerezik a valóságban. Tényleg fontos még az észak-dél különbség Európában? Nyugat-Európa országai között kétségkívül léteznek szignifikáns észak-déli fejlettségbéli különbségek. Akár gazdasági makromutatókban, akár az oktatásban vagy kutatás-fejlesztésben Észak- és Nyugat-Európa, azaz Németország, a Benelux államok, és Skandinávia jobb eredményeket mutat, mint Olaszország vagy Spanyolország. Franciaország mind földrajzi mind kulturális adottságai miatt valahol a két régió között teljesít. Azt láthatjuk, hogy az egy főre jutó GDP és az átlagbérek is magasabbak északon, és a termelékenységben is van lényeges különbség. A PISA teszteken is az észak-európai országokat találjuk a rangsor elején, míg a dél-európaiak a középmezőnyben tanyáznak. Különösen ennek az évszázadnak az első két évtizedében a nemzetközi kereskedelemben is általában jobban teljesítettek az észak-európai országok, mint a dél-európaiak. Gondoljuk csak arra, hogy hol volt komoly pénzügyi válság az eurózónán belül, és mindig az északi országoknak kellett kisegítniük a délieket, vagy hogy Németország, Svédország vagy Finnország milyen ipari exportot bonyolított a világpiacokon.