Magyarország hivatalosan is összekötötte Európa keleti és nyugati felét

Mindenki számára ismerős érzés, hogy akár keletre, akár nyugatra indul utazni, gyakorlatilag bármelyik európai országban talál olyat, amely miatt valamennyire otthonosan érzi magát. Legyen szó a Balkán bármely államáról, vagy a Beneluxok valamelyikéről, a magyar ember nem érzi magát teljesen idegenként. Persze másik oldalról megközelítve olyan helyet sem talál, ahol teljesen otthon érezné magát. Ez a sajátos, gyakorlatilag a honfoglalás óta fennálló, alapvetően a földrajzi elhelyezkedésünkből adódó állapot az, amelyből az következik, hogy Magyarország földrajzi, kulturális és gazdasági értelemben is híd tud lenni Európa keleti és nyugati fele, illetve a tágabb értelemben vett nyugati és keleti világ között is. Egész egyszerűen azért, mert mindkettőt jobban érti, mint ők egymást. És ez az a tulajdonság, amelyet a mostani magyar kormány tűpontosan felismert és előnyt kovácsolt belőle. Ezt láttuk a konnektivitás stratégia megalkotásakor, amiből aztán mostanra kikristályosodott a gazdasági semlegesség politikája, amely nagyon komoly hasznot hozhat a magyar gazdaságnak. A híd szerep pedig idén év végére a politikában is megmutatkozott és olyan sikert hozott a magyar diplomáciának, amelyet az egész Európai Unió elismer. Magyarország közvetítésének hála ugyanis egy több, mint 10 éve húzódó problémát sikerült megoldani: a magyar diplomaták ugyanis elhárították az eddigi aggályokat, így Románia és Bulgária január elsejétől hivatalosan is a schengeni övezet tagja lesz. Óriási politikai siker ez, de legalábbi ugyanennyit jelent a határon túli magyarság számára és gazdasági szempontból nézve. Erdélyben élő nemzettestvéreinkkel ugyanis mostantól jóval könnyebb lesz a kapcsolattartás, hiszen nem kell a határokon várni arra, hogy átjuthassunk egyik oldalról a másikra. Az összetartozás valódi megélése szempontjából tehát hatalmas jelentősége van ennek a lépésnek. Ahogyan gazdaságilag is, hiszen a határok eltűnésével újra egymást erősítheti Debrecen és Nagyvárad, valamint a Szeged-Arad-Temesvár hármas. Ezek az agglomerációs térségek olyan gazdasági erőközpontokká nőhetik ki magukat, amelyekből mind Magyarország, mind Románia profitálhat. Szerencsére úgy tűnik, hogy ezt a román fél is felismerte és bízzunk benne, hogy az országban zajló politikai változások ellenére egy hosszú távú békés egymás mellett élés és közös építkezés veszi kezdetét.