Magyarországnak nemcsak tengere volt, hanem óceánja is

1984 kora őszén jelent meg a Korál Az óceán című albuma, amelynek borítóján egy vízpartot ábrázoló fotót láthatunk, de hogy hol készült a tájkép, és ki fényképezte, arról nem kaptunk tájékoztatást. A korábbi album, A túlsó part is „vizes” lemez, annak coverfotóján a zenekar a Hajógyári-sziget K-hídján áll, alattuk a Duna. A folyó után már az óceánt, egy tágabb panorámát fog be a Korál, sőt az emberiség nagy sorskérdéseivel is szembenéznek, a Jó utat, Diogenész gyermeke című dalban pedig Szophoklész Antigonéjának egy részletét is előadja Vándori László színművész. Azok körében, akik a Taurus örökségét felvállaló zenekarként tekintettek a Korálra, bizonyos szempontból csalódás volt Az óceán, ahogy A túlsó part című, 1982 nyarán megjelent album is, ugyanis Balázs Fecóék elengedték az addig jellegadó hard rockos hangképet, és családbarát popzenére váltottak. Ismertek voltak Balázs Fecó nyilatkozatai, hogy mennyire örül, hogy a Homok a  szélben táncdalfesztiválos sikere után a tinédzser rajongók szülei is eljöttek a koncertjeikre, így senkit nem ért meglepetésként, hogy a Korál elveszítette a hard rockban gyökerező identitását, de talán már azt is elfogadták, hogy jazz-rockos és néhol funkos elemek is visszaköszöntek a lemezen.