Maradhat a gyengébb forint

Ha a hosszú távú árfolyamgrafikonra nézünk, látható, hogy a nominális forintárfolyam már nagyon régóta leértékelődő trendben van. Az elmúlt évtizedben devizánk mintegy 30 százalékkal értékelődött le az euróval szemben, ami lényegesen eltér a régiós devizák teljesítményétől. A lengyel zloty ugyanis 10 év alatt csak marginális mértékben gyengült, míg a cseh korona jelentősebb mértékben felértékelődött.  A forint általános gyengülő trendje kapcsán lényegében csak a 2023-as év jelentett kivételt, amikor az euróval szembeni kurzus éves átlagban 2,4 százalékos erősödést mutatott. Mindezt azonban – mint ismert – megelőzte egy óriási mértékű kamatemelés 2022 októberében az energiaválság legsúlyosabb napjaiban. Az extrém magas kamatszint pedig – a külső egyensúlyi pozíció gyors javulásával párhuzamosan – sikeresen megtámasztotta az árfolyamot tavaly. Az idei év azonban – ahogy a forint javára szóló pozitív kamatkülönbözet fokozatosan olvadt el, és egyre inkább megközelítette a régiós devizák, különösen a fő peer-nek tekinthető lengyel zloty szintjét – már a forint lassú gyengülését hozta.  Az év első háromnegyedére jellemző lassú erodálódás októbertől új lendületet vett, s az USA elnökválasztás eredményeinek megismerésével a EURHUF devizapár átlépte a 410-es szintet. Az EURHUF kurzusának 400 fölé emelkedése a korábban előrejelzettnél talán pár hónappal hamarabb következett be, ugyanakkor semmiképpen nem nevezhető meglepőnek. Az árfolyam mostani gyengüléséhez külső és a belső faktorok is hozzájárultak. A külső faktorok közül mindenképp meg kell említeni a geopolitikai feszültségek további éleződését az ősszel, valamit az fejlett piaci – különösen a Fed kamatvárakozások hirtelen – átárazódását. Az amerikai választások eredménye november elején már csak a „hab volt a tortán”, ami egyrészt a dollár erősödése, másrészt pedig a Trump-i, várhatóan bezárkózóbb, protekcionistább politika Európára, annak gazdaságaira gyakorolt negatív hatásai miatt növeli a volatilitást a régiós piacokon. A romló kockázatérzékelés közepette pedig a magyar gazdaság fundamentális gyengeségei is előkerültek, különösen a növekedés frontján. A kiábrándító harmadik negyedéves GDP adatok hatására – a gazdaság mind éves, mind negyedéves szinten számottevően visszaesett július-szeptemberben – a növekedési előrejelzések érdemben lefelé módosultak. A gyenge növekedési kilátások és az év végi hitelminősítői felülvizsgálatok árnyékában pedig a fiskális fenntarthatóság kérdése is egyre inkább előtérbe került a piacokon, különösen, hogy a választási év közeledése az eddigi tapasztalatok alapján a fiskális fegyelem fellazulását hozhatja el Magyarországon.