Mata Hari tragédiája

Gyermekéveit a családi viszályok és szegénység határozták meg. Édesanyja korán meghalt, apja pedig magára hagyta a testvéreivel együtt. Margaretha fiatalon kikerült az iskolából, és hamarosan házasságot kötött Rudolf MacLeod katonatiszttel. A férfi 21 évvel volt idősebb nála, de ez a házasság kezdetben a fiatal Margaretha számára egy menekülési útvonalnak tűnt a szegénység és a nehéz családi háttér elől. Az esküvő után életük a holland gyarmatokon, Jáva szigetén zajlott, ahol MacLeod szolgálatot teljesített, és ahol Margaretha megismerkedett a keleti kultúrával, amely későbbi életében nagy hatással volt rá. Rudolf MacLeod személyisége ellentmondásos volt: karizmatikus, de ugyanakkor erőszakos és zsarnoki természetű férfiként emlegetik. Margaretha a kor szokásainak megfelelően alárendelt szerepet töltött be, és már a házasság elején meg kellett birkóznia férje hűtlenségével és alkoholproblémáival. MacLeod gyakran a helyi prostituáltakkal keresett vigaszt, amit Margaretha mély megaláztatásként élt meg. A párnak két gyermeke született: 1897-ben egy Norman-John nevű fiú, majd 1898-ban egy Louise Jeanne nevű kislány. A gyarmati környezet azonban nemcsak kulturális kihívásokat jelentett számukra, hanem közvetlen veszélyt is a család egészségére és biztonságára. 1900-ban Norman-John, mindössze kétévesen, tragikusan elhunyt. Halálának pontos okai máig vitatottak: egyes források szerint mérgezés következménye volt, mások maláriát vagy valamilyen fertőző betegséget emlegetnek. Az esemény rendkívüli módon megrázta Margarethát, aki sosem tudta feldolgozni fia elvesztését. A tragédia tovább mélyítette a házaspár közötti szakadékot. 1902-re a házasság végleg megromlott. Rudolf MacLeod elhagyta Margarethát, és visszatért Hollandiába, magával vitte Louise Jeanne-t, a pár életben maradt gyermekét. Anyagi források és jogi támogatás híján Margaretha képtelen volt harcolni a gyámságért. A kislány további sorsa szintén tragikus: fiatalon, 21 éves korában, tuberkulózisban halt meg. A válás hivatalosan 1906-ban zárult le, és Margaretha életében ezután következett a gyökeres fordulat. A múlt eseményei mély sebeket hagytak benne: elvesztette gyermekét, férjét, és minden anyagi biztonságát. Az anyaságot hátrahagyva úgy döntött, hogy új életet kezd – először, mint Párizs utcáin próbálkozó nő, később, mint az egzotikus táncosnő, aki meghódította a világot. Ekkor vette fel a Mata Hari művésznevet, amely maláj nyelven „a hajnal szeme”-t jelentette. A színpadon egy keleti hercegnőként adta elő számát, aki titokzatos múltjával és erotikát sugalló táncaival meghódította a közönséget. A valóságban persze nem volt sem hercegnő, sem keleti származású – mindez csak egy jól felépített legenda része volt. A századforduló Párizsa rajongott érte. Mata Hari a társasági élet ünnepelt alakja lett, aki dúsgazdag férfiakat csábított el, miközben kihasználta a háború előtti Európa naiv kíváncsiságát az egzotikum iránt. Az első világháború kitörésekor Mata Hari népszerűsége hanyatlásnak indult, és anyagi gondokkal küzdött. Ekkor került kapcsolatba a titkosszolgálatokkal. Franciaországban, Németországban és Hollandiában is megfordult, miközben a gyanú szerint mindkét oldalnak dolgozott. Bár a pontos részletek máig vitatottak, az biztos, hogy 1916-ban a németek H21-es kódnév alatt foglalkoztatták.