Matula bácsi világ életében öreg volt, mégis rosszul öregedett

A Tüskevár 1957-ben, Fekete István 57 éves korában jelent meg, és népszerűségét, jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy nem sokkal később, 1962-ben felkerült az általános iskolai kötelező olvasmányok listájára, és jó ideig ott is maradt. Azóta a regény a legtöbb iskolában már csak ajánlott olvasmány, vagy még az sem. Ennek ellenére fontos könyv: generációk nőttek fel úgy, hogy minden vágyuk egy kapitális, tizenhét kilós harcsa kifogása és a másnapra kocsonyává dermedt halászlé elfogyasztása volt – még akkor is, ha egyébként mindennél jobban utálták a horgászatot és a halat úgy általában. A Tüskevár megjelenésekor Fekete István, aki napra pontosan 125 évvel ezelőtt, 1900. január 25-én született, már rutinos írónak számított. Első regénye, A koppányi aga testamentuma 1936-ban jelent meg, és egyből el is nyerte a Gárdonyi Társaság regénypályázatának első díját, a Zsellérek pedig 1939-ben kapta meg a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda regénypályázatának első díját és az azzal járó 3000 pengőt. A Magyar Színpad 1940-ben megjelent cikkében azt írják, hogy a Zselléreket rövid időn belül háromszor, a Csít kétszer adták ki. A Zsellérek összesen hét kiadást élt meg úgy, hogy 1944 után a rendszerváltásig egyáltalán nem jelenhetett meg. Ennek oka, hogy a könyvben az író a vörösterrort is bemutatta benne, ami elegendő ok lett volna arra, hogy elhallgattassák, és bár ez a regény és több más írása is csak a rendszerváltás után jelenhetett meg újra, állattörténeteit a második világháború lezárulta után is kiadták.