Megbecstelenítve – Füssy Angéla interjúja

Amikor ez a fiatal lány megkeresett, csak egyetlen dolgot szeretett volna, hogy ne bánthassák többet. Senki. Sem az, aki hol szeretetmegvonással, hol durva szavakkal és erőszakkal szexuális együttlétekre kényszerítette, sem azok, akik hazugnak, feslettnek, rossz vérűnek, hogy ne finomkodjunk és néven nevezzük a “gyereket”, “hazug kis cigány kurvának” bélyegezték, és megbüntették. Ki szitokkal, ki távolságtartással, ki azzal, hogy kevesebb ételt tett a tányérjára, mint a többinek. Talán azon is túl van már, hogy abban bízzon, itt majd egyszer bárki igazságot szolgáltat. Egyet szeretne: hogy higgyenek neki és ne bántsák többet, hogy nyugalomban élhessen, egyedül. Amikor már személyesen, hosszabban beszélgettünk, azt is megkérdezte: Angéla néni, fogok én így egyszer majd kelleni valakinek, mint feleség, anya? Szerethet még engem egyszer valaki? Ez a lány nem volt tízéves, amikor anyja elhanyagolása mellett tulajdon apjától két pofon között megtudta, mi van a férfiak lába között. Öten testvérek. Ő az egyedüli lány. Testvérbátyjai, már amelyikről beszélhetünk így, nem tudták megvédeni. Egyikük inkább az apa mellé állva szintén kivette részét a testi jóból. És most nem üres szavakkal dobálózom. Megkapták érte a büntetésüket. Az apa hosszú évekre börtönbe került. A gyerekek állami gondozásba, lakásotthonba. A továbbiak akár jól is alakulhattak volna. Néhány évig talán úgy is volt. Kukázni sem kellett többet és az éhezés is elkerülte a galambcsontú, széparcú kislányt. Aztán betöltötte a tizennégyet.