Megdöbbentő sebek Hegyi-Karabahban + GALÉRIA

Egy török származású barátom, akivel már jó ideje nem beszéltem, a hónap közepén felhív, és nekem szegezi a kérdést: „Nincs kedved elmenni Azerbajdzsánba és megnézni Hegyi-Karabahot?” Gondoltam, jó ötlet, arra még úgysem jártam, a világhálón sem túl sok beszámolóval találkozni, így lelkesen biztatom, hogy nyugodtan ajánljon a szervezőknek, szeptember végén éppen semmilyen jobb dolgom nem lesz, talán valamilyen kevéssé ismert helyzetről is mesélhetek olvasóinknak. Másnap meg is kapom Elshad Eyvazlinak, Azerbajdzsán Független Újságíró Szervezete elnökének, aki egyben a Modern Media ügyvezető igazgatója is a meghívóját, ám a következő napokban szembesülök a keleti világ rejtélyes szemléletével, ami azzal jár, hogy kissé nehezen derül ki a program, a pontos forgatókönyvet még az indulás napján is homály fedi, így lényegében a teljes ismeretlenségbe indulok, mert fogalmam sincs, kivel is tartom majd a kapcsolatot, mindössze egy közösségi oldalas elérhetőségem és két e-mail címem van, továbbá a hivatalos pecséttel is ellátott meghívó, a vízum, no meg a repülőjegy, amely legalább annyit elárul, mikorra kell kiérnem Ferihegyre, és elvben mikor landol velem a visszatérő gép. Kicsit megfiatalodom, a húszas éveim rémlenek fel, amikor még ilyen apróságokkal nem fárasztotta magát az ember, a lényeg az utazáson van, a felfedezés örömén. A hajnali bakui reptér fogadózónájába lépve szeptember 27-én egy hangos, tökéletes magyarsággal kiejtett „Magyar Hírlap?” kérdés fogad, amelynél kellemesebbet nehéz elképzelni a teljes ismeretlenségbe csöppenve, és később, amikor azzal is szembesülök, hogy errefelé az angolul beszélők a fehér holló társaságát erősítik, még inkább felértékelődik a pillanat varázsa. Hamarosan megtudom, hogy Ramiz Amirli fog kísérni a látogatásom idején, aki a Magyar–Azeri Együttműködési Egyesület elnöke, és valamikor a nyolcvanas évek elején szovjet katonaként sodródott Magyarországra, ahol egy várpalotai lányba beleszeretve tartósan elválaszthatatlanná vált számára kis hazánk. Alapvetően Budapesten él, a kettős identitás pedig oly természetes számára, hogy két fiával hol magyarul, máskor pedig azeriül beszél.