Megindult a sajtóhadjárat a gazdasági döntéshozók hitelességének aláásására

„Csapnivaló jós Varga Mihály pénzügyminiszter” – írja a Piac és Profit. „Nagy Márton továbbra is csak vaktában tippelgeti a számokat” – olvasható a Menedzsment Fórum egy cikkének („Nagy Márton a szamárpadba ültette Magyarországot”) képaláírásában. A két mondat jól összegzi azt a törekvést, amely az elmúlt évek folyamatos globális (különösen a nyugati világot jellemző) gazdasági válságidőszakát arra használja fel, hogy megpróbálja hitelteleníteni a gazdaságpolitika irányítóit. Szakpolitikusok esetében kézenfekvő, hogy a szakmai kritika álruháját ölti az egyébként a személyeket érintő politikai indíttatású támadás. Fotó: Rafael HenriqueA kritikák logikája mindössze annyi, hogy az idő előrehaladtával az újságíró önbizalma exponenciálisan nő, mivel ő egyre okosabbnak tűnik, egyre messzebb tud visszanyúlni az időben, amikor szakpolitikusi várakozások után keresgél a múltban. Kiválasztja a neki tetszőt (azaz nem olyat, ahol a gazdaságpolitikus jól látta a fő folyamatokat), amelyik a legtávolabb került a jelen valóságától. Az újságíró a számok bajnokaként igyekszik feltűnni, mert úgy hiszi, növeli gazdasági szakújságírói hitelességét, ha számokat sorol, akár teljesen öncélúan. Ezt utólag, a világ tudásával felvértezve, a múltról beszélve bármiféle tét nélkül megteheti, ráadásul az ő teljesítményét a felkorbácsolt olvasói, társadalmi indulat nagysága (az érzelmek kattintásra váltása) méri. A gazdaságpolitikus teljesítményének mércéjeként az újságíró a számháborút teszi meg, hogy adott esetben mennyi tizedesjegyet „tévedett” a miniszter (pontosabban az őt segítő elemzők). Mintha ennek bármi értelme vagy jelentősége lenne.A gazdaságpolitikus nem szerencsejátékosA gazdaságpolitikának a sajtó munkatársával szemben a jövőről kell beszélnie, ebben pedig támpontot alig találhat. Mégis menedzseli a jövőt, és célja, hogy a nemzetgazdaság a jövő nyertesévé váljon. Ebben a tekintetben sokkal fontosabb, hogy ne vesszen el a technikai részletekben, viszont a megatrendeket és a legfőbb kockázatokat érzékelje jól. De ennél is tovább kell mennünk, mert a gazdaságpolitikus bár nem ismeri a jövőt, de döntéseket is kell hoznia a jövővel kapcsolatban, tehát az újságíróhoz mérten összehasonlíthatatlan felelősség terheli. A távoli horizontot kell látnia, hogy ne süllyedjen el az arcába csapkodó hullámokban. Olyan trendeket, strukturális változásokat kell elindítania, amelyek eredménye talán csak akkor érik be, amikor már az eredeti, kiváltó intézkedésre senki sem emlékszik. Közben óvnia kell a rövid távon folyamatosan érkező válságoktól, ami szintén sokkal fontosabb képesség, mint számokra fogadni – a gazdaságpolitikus nem szerencsejátékos, nem tippelget. Azaz a potenciális növekedésünk javításával egy meredekebb trendre igyekszik felültetni a gazdaságot, miközben a trendről letaszító erők hatásainak semlegesítésével is küzd. .