Mennyire jó valójában a Tesla vezetéstámogató rendszere?

Míg a Supercharger hálózat által biztosított kényelmet általában a Teslát nem sokra becsülők is elismerik, addig az Autopilot egy olyan pontja a Tesla ökoszisztémának, amit divat szidni. A motiváció és a magyarázat persze mindenkinél más egy kicsit. Van, aki egyszerűen veszélyesnek, emberkísérletnek tartja, mások az Autopilot névről gondolják, hogy megtévesztő, míg egyre szélesebb azok köre, akik a teljes önvezetést ígérő FSD-t szimplán Musk hazugságai által fújt lufinak vélik. Mindezek hátterében nagyon sok minden áll. Ott van a legfontosabb, hogy a Tesla vezére már 2016-ban azt ígérte, hogy az év végére működni fog az önvezetés, és valamilyen formában ezt minden évben újra és újra megtette az adott év végét megjelölve valamilyen fontos mérföldkőként. Ezeket viszont azóta sem sikerült teljesíteni. Ezzel egyidőben a sajtó és ennek nyomán a nagyközönség összemosta a Tesla által nyújtott különböző képességű vezetéstámogató rendszereket. Pedig a rendszerek között, még ha a hardver azonos is, óriásiak a különbségek. Az alapból minden Teslában elérhető Autopilot ugyanazt kínálja, mint a többi autógyártónál általában felárért elérhető ADAS (Advanced Driver Assistance Systems – fejlett vezetéstámogató rendszerek), vagyis egy adaptív tempomatot (a sebesség tartása mellett lassít vagy gyorsít, ha a forgalom miatt szükséges) kombinál egy aktív sávtartással (amikor a rendszer az autót a sáv két széle között középen tartja). Mindezt a sofőr aktív felügyelete mellett, megkövetelve, hogy a sofőr keze folyamatosan a kormányon legyen. A felelősség mint minden hasonló rendszernél az Autopilot esetén is a sofőré, bármennyire is határozott és ügyes a sávtartás és a sebességszabályozás, ezek csak asszisztens rendszerek. Az utolsó szó (vagy mozdulat) a sofőré. A lényeg az, hogy ez nem az a rendszer, ami önállóan vezeti az autót.