Mennyire tartjuk indokoltnak a globális segítségnyújtást – a HAND Szövetség felmérte (x)

11 évvel a korábbi adatokhoz képest jelentősen nőtt a magyar lakosság tájékozottsága arról, hogy a világszerte előforduló katasztrófahelyzetekben Magyarország is rendszeresen segítséget nyújt a bajba jutott országoknak – derült ki a HAND Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség és a Medián közös kutatásából. A válaszadók szerint ugyanakkor az ún. fejlődő országokban zajló események nincsenek közvetlen hatással Magyarországra, és nem is tartják prioritásnak az ottani történések nyomon követését. A HAND Szövetség a magyar EU-elnökség idején valósítja meg szemléletformáló projektjét. A HAND Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség megbízásából a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet fókuszcsoportos beszélgetések és egy reprezentatív közvélemény-kutatás keretében azt térképezte fel, hogy a magyarok mennyire vannak tisztában azzal, illetve támogatják-e, hogy a magyar állam és az Európai Unió az alacsony és közepes jövedelmű, azaz az ún. fejlődő országokban nemzetközi fejlesztési és humanitárius programokat hajt végre, és ezekkel összefüggésben nemzetközi kötelezettségvállalásokat is teljesít. A Medián vizsgálta azt is, hogy mennyire érdeklődőek, támogatóak, elkötelezettek vagy éppen tevékenyek az emberek maguk is ezen a területen, mennyire ismerik a civil szervezetek, különösen a magyar civilek szerepvállalását.A globális szolidaritáshoz való hozzáállást vizsgáltukA legfrissebb közvélemény-kutatás adatai szerint a magyar lakosság 85 százaléka hallott már arról, hogy katasztrófák esetén, 71 százalékuk pedig arról is, hogy a katasztrófahelyzeteken kívül is rendszeresen  segítséget nyújt a magyar kormány  a rászoruló országok és lakosaik számára. A válaszok életkor szerinti megoszlása alapján úgy tűnik, hogy a 40 év alattiak kevésbé tájékozottak ennek kapcsán, mint az idősebbek. A témákat részletesebben tárgyaló fókuszcsoportos beszélgetésekből az is kiderült, hogy a válaszadók nem tartják fontosnak a globális dél országai esetében közügyeik nyomon követését, nem érzik, hogy távolról hatással lehetnének az ott zajló eseményekre, és általában szkeptikusak a globális szolidaritás létével, a segítségnyújtás őszinteségével kapcsolatban is. A katasztrófahelyzetek jelentenek kivételt, amikor bizonyítékát látják a globális szolidaritás létezésének. A katasztrófahelyzetben nyújtott humanitárius támogatásokhoz a magyar lakosság általában nagyon pozitívan viszonyul, a kérdőíves felmérés eredményei szerint 71 százalékuk helyesli őket. A beszélgetések során egyetértés mutatkozott a válaszadók között abban, hogy katasztrófahelyzetben segíteni kell a bajba jutott országnak – az adott ország fejlettségi szintjétől, gazdasági helyzetétől függetlenül, tehát a gazdagabb államoknak is.  A 40 év feletti korosztály beszélgetésében azonban az is felmerült, hogy az éhínség és a szegénység esetében sokkal inkább a komplex, hosszú távú fejlesztési támogatásokról gondolják azt, hogy valódi változást hozhatnak az elmaradott térségekben, mint az alapvető szükségleteket rövid távon kezelő humanitárius támogatások.