Mi köze a tehénnek a vakcinához?

A kérdés megválaszolásához 223 évet kell visszamennünk, és el kell költöznünk a Bristol környéki angol vidékre. Itt, a helyi gazdák és állattartók körében az a hír járta, hogy a fejőslányokat valahogy nem betegedtek meg a himlőtől, mivel fertőzött teheneket fejtek, de a tehénhimlő egy kevésbé veszélyes formája volt jelen a szervezetükben. Edward Jenner brit orvos (1749–1823) feltételezte, hogy egyfajta immunizálást lehet elérni úgy, hogy egészséges embereket beoltanak tehénhimlővel. Ennek a hipotézisnek a tesztelésére 1796 májusában adódott lehetőség, amikor egy fiatal fejőslány, Sarah Nelms tehénhimlő okozta sérülésekkel borított kezekkel érkezett Jenner irodájába. Május 14-én Jenner a Nelms hólyagjaiból nyert gennyet oltott James Phipps, egy kertész nyolcéves fia testébe. A gyermek enyhén belázasodott, de néhány napon belül teljesen felépült, és egészséges volt, mint a makk. A sikeres kísérlet megalapozta a modern immunológia tudományát, és ennek a technikának a tiszteletére nevezték el az oltás folyamatát vakcinációnak. Amit Jenner felfedezett, az a „vakcina”, amit azért neveznek így, mert beteg tehenekből származott. A „vakcina” kifejezés eredete a latin „vacca” szóból származik, jelentése: tehén. Jenner a következő években számos akadállyal, bizalmatlansággal és ellenállással találkozott. Ezt bizonyítja többek között számos korabeli szatirikus karikatúra, amelyen tehénfejek bújnak elő az oltottak testéből. Az Egészségügyi Világszervezet erőfeszítéseinek köszönhetően 1980-ra a himlő volt az első olyan betegség, amelyet sikerült teljesen felszámolni. Ma a „vakcina” kifejezés általánosan egy olyan készítményt jelöl, amely képes megszerzett immunitást biztosítani: az immunrendszer „emlékszik” az első enyhébb fertőzésre, megőrzi annak emlékét, hogyan győzte le az első bakteriológiai csatát, és készen áll a harcra egy agresszívabb fertőzéssel, ha az újra megjelenik, hiszen kellően felkészült ahhoz, hogy szembenézzen vele, és elűzze azt. A vakcinák biztonsága a modern egészségügyben megkérdőjelezhetetlen. Nemcsak életet mentenek, hanem csökkentik a betegségek terjedését, és biztosítják a közegészségügyi rendszerek fenntarthatóságához. A vakcinák célja az immunrendszer „felkészítése” egy adott kórokozó elleni védekezésre. Többféle típusuk létezik.