Mi történne, ha a meglévő hullámtereket is leválasztanánk a Dunáról?

A Duna-menti hullámtereknek az árvizek tetőzési szintjére és az árhullámok levonulásának időtartamára gyakorolt hatását vizsgálták a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói egy uniós támogatással zajló projekt részvevőjeként – tájékoztatta a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága pénteken az MTI-t. A közlemény szerint bár az árvizek során az árhullám legnagyobb részét a folyómeder vezeti le, amint kilép a víz a medréből, az aktív ártér is becsatlakozik a víz szállításába, ami akár jelentősen csökkentheti a tetőzés szintjét. Az aktív árterek a vízszintre gyakorolt szerepe sok tényezőtől függ, így a folyó esésétől, a víz és az árhullám sebességétől, a növényzet sűrűségétől, és nem utolsó sorban az ártér kiterjedésétől. Magyarországon a nagy folyamszabályozások az aktív árterek méretét jelentősen csökkentették, a töltések közé szorított folyók mentén létrejött a hullámtér. Az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének (FFI) munkatársainak közreműködésével végzett kutatás során osztrák szakemberek vezetésével egyesítették a Duna-menti országok hidrológiai modelljeit. Egy százéves visszatérési gyakoriságú, extrémnek nevezhető árhullám alapján határozták, hogy a hullámterek milyen mértékben hatnak az árvízi szintekre és az árhullám levonulásának sebességére. Míg a Felső-Dunán az árvízi szintekre még jelentős hatással vannak az aktív árterek, addig a Középső-Dunán – a folyó magyarországi és szerbiai szakaszán – ezek már csak elenyésző mértékben csökkentik a tetőzés szintjét. Ez alól csak a Duna szigetközi és gemenci szakasza jelent kivételt, de itt is csak 2-5 százalékos a hullámterek mérséklő hatása. Azt is megvizsgálta kutatócsoport, hogy mi történne, ha a meglévő hullámtereket is leválasztanánk a folyóról. Ez esetben akár további 1-1,5 méterrel is növekedhetne bizonyos szakaszokon a tetőzés szintje a Duna mentén. A magyarországi hullámterek többségén – ökológiai és gazdasági szempontok alapján – beavatkozásokra lenne szükség a hullámtér teljesítőképességének növelése érdekében. Ilyen lépés lehetne a területhasználat optimalizálása, vagy az inváziós növényfajok visszaszorítása. A Duna mentén számottevően kisebb az árvizekhez kapcsolható vagyoni kockázat, mint a Tisza mentén, ahol egy esetleges extrém, a töltések szintjét meghaladó árvíz jóval nagyobb károkat okozna. De a Duna mentén is vannak igen magas kockázatnak kitett szakaszok, ilyen például a folyó kisalföldi, a Rába és a Mosoni-Duna találkozásánál húzódó szakasza, vagy a Szentendrei-sziget térsége és a budapesti Római-part. Sipos György, az SZTE FFI oktatója, a kutatás eredményeit összegző cikk egyik szerzője hangsúlyozta, az árvízi kockázat mérséklése az érintett országok összehangolt cselekvése mellett lehetséges. Természetesen minden ország a lehető leggyorsabban szabadulni szeretne a víztől egy a napokban levonuló árhullámhoz hasonló hirtelen kialakuló havária esetén, de ahol lehetséges, a tervezés során előtérbe kell helyezni az aktív árterek területének növelését, illetve fontos, hogy a beépítések miatt ne csökkenjen a jelenlegi hullámterek vízlevezető-képessége. Az Európai Unió Duna Transznacionális Programjának támogatásával megvalósuló kutatás eredményeit a Natural Hazards című rangos szaklapban publikálták – áll a közleményben.  .