Miért áll sorba a svéd király?

Estére végre meghallgatja a Nádas-interjút, erre gondolt Vera, majd hangosan ki is mondta, elejétől a végéig, az egészet egyszerre. Lassan egy hete tervezi, a partizánosat, de mindig közbejön valami. Ma is előre kigondolta, hazaér, nem lesz semmi, amit el kellene végeznie, reméli, most nem jön közbe afféle, ami mindig közbe szokott. Rendszerint meglátja a halom mosatlant a konyhapulton, aztán elkezdi sorra bepakolni őket a gépbe, de a múltkor már oda sem fért be semmi, így mérgében elmosogatott egy nagyobb fogadáshoz is elegendő poharat, tányért, voltak ott odakozmált lábasok is, azokat különben sem rakhatná csak úgy be a mosogatógépbe, előtte meg kell tisztogatni mind, akkor meg már mindegy volt, elmosogatta az összeset. Közben azt hitte, ez majd lenyugtatja, ezalatt gondolkodhat, vagy éppen semmire sem kell gondolnia. Olvasta valahol, Agatha Christie azt válaszolta, amikor egy újságíró arról kérdezte, hogyan találja ki a bűnügyi történeteit, hogy mosogatás közben, mert olyankor legszívesebben legyilkolt volna mindenkit, annyira utálta ezt a tevékenységet. Így volt ezzel Vera is.     A Nádasba már belehallgatott, nem bírta ki, azt a részt, amikor azt mondja az író, talán a legfontosabb mindenek felett a szenzualitás megléte, és kijelenti, hogy annyira radikális lesz, odáig megy el, hogy bátran állíthatja, szerinte minden egyenlőség alapja az érzéki tapasztalás: amikor beszélnek hozzánk, akkor a fülkagylónkban érintkezünk egymással, a beszélő hangja testi élményként ér el hozzánk. Nádas a szerelmeseket hozza fel példának, nem tudnak egymás hangjával betelni, ráadásul a hang messziről is eléri őket, érzéki élmény, és a látás nem kevésbé: állandó mérlegelés, vizsgálom, bizalommal fogadja-e az illető a szavaimat, meg hogy éppen az értelmét vagy az érzelmét éri-e el a másiknak a mondandóm.