Mikor kezdenek el Európában politizálni a politikusok?

Az amerikai választások legfontosabb tanulsága nem igazán lépte át Európa nyugati felének ingerküszöbét. Pedig nem sok idejük van észhez térni; amennyiben továbbra sem az választók problémáira kínálnak válaszokat, hanem valamely divatos ideológia mentén újakat kreálnak, miközben a politikai munka kimerül az ellenfél démonizálásban, akkor úgy is veszítenek, ha nem kétosztatú a pártrendszerük. A koalíciós ügyeskedések kora egyszer véget ér.Ausztriában és Franciaországban átmentette a hatalmát a régi gárda, Németországban is talán sikerül kormányzati épületeken kívül tartani az AfD-t a jövő év elejére kiírt időközi választásokon. Ám mivel ez sehol nem jár együtt a kormányzás megújításával, az újrakezdéssel, folyamatosan emelkedik a rendszerkritikus és -ellenes pártok népszerűsége.  USA hatalmas szerencséje, hogy az elégedetleneket, akik vissza akartak térni a woke, a rasszista és szexista privilégiumok osztogatása és a klímaidiotizmus előtti világba, sikerült becsatornáznia magához az egyik mainstream pártnak, a republikánusoknak; a MAGA nem kívülről bontotta le a hagyományos pártstruktúrát. Ennek Európában nyoma sincs, mindenki kitartóan ösztökéli vágtára a döglött lovat, esetleg tesznek egy kísérletet a rendőrállam plusz angszoc bevezetésére, mint Nagy-Britanniában Keir Starmer.  Utólag a demokraták és a mainstream médiumok képviselőin kívül mindenkinek leesett, miből állt össze Trump győzelme. Nem, nem azért, amit az imént soroltak állítanak, miszerint a balga nép egy „Hitler-szerű alakra vágyott”. Az összes előre legyártott magyarázó mese és rosszindulatú retorika ellenére a megfejtés olyan egyszerű, mint Tompos Márton és Fekete-Győr András szerelemgyereke: a politikai továbbra is a politikáról szól a demokráciákban. Trump létező kérdésekre futtatta fel a kampányát. Határvédelemre, a gazdaság állapotára, a bűnözésre és s háborúkra koncentrált, addig Harris az örömre (Élvezz Kamalával!), a hangulatra, mindenféle celebritások támogatására és bugyután progresszív üzenetekre próbált építkezni. A hagyományosan demokrata államokat így is hozta persze, de a csatatér államokban elbukott. Sőt, pár nagyon városias, nagyon felsőközéposztálybeli és nagyon idióta környéken kívül mindenhol értékes százalékokat veszített a neki eleve elrendeltből. A figyelmeztető lövést leadták az amerikai választók. Európa viszont bebújt a takaró alá, másik utat próbál követni. A woke-progresszió utolsó csatlósaként kitartunk az infantilis szépelgések és a délibábos álmodozások mellett, melyek szerint az erkölcsösnek vélt cselekedetekből és a helyes ideológiai vonalvezetésből végső győzelem születik. A mi van és a mi legyen kérdései helyett a mit szeretnénk és a mi a helyes uralja a napirendet, miközben a tanítóhivatal tilalomfákat ültet, hogy egyértelmű legyen: aki felmondja a globalista közmegegyezést, az pária, nincs helye köztünk. Gondolatrendőrséget, alkotmányvédelmi eljárást kap, aki kibeszél. Pedig nem olyan nehéz helyes irányba terelni magunkat. Első lépésnek elég lenne az is, ha a politikusok elkezdenének politizálni. A többi meg majd jön magától. Álmodozók, ideológusok, aktivisták csak légvárakat tudnak építeni.  Scholz tett egy bátortalan kísérletet, hátha így vissza tudja hozni a pártját a választásokig a bukott kategóriából legalább a futottak még közé. Felhívta Putyint, egy órát beszélgettek, majd beszart. Az egészből annyit hozott nyilvánosságra a kancellária, hogy Scholz őfőméltósága erélyes szavakkal lecseszte Putyin a huligán viselkedése miatt, továbbá felszólította az oroszokat, hogy takarodjanak Ukrajnából. Ez nem tart egy órát. Scholz mindközönségesen nem merte felvállalni, hogy a német-orosz kapcsolatok helyreállítására tett lépéseket, hátha így meg tud menteni valamit a német gazdaságból. Inkább tett egy százezredik gesztust az erkölcscsőszöknek. A siker garantált, hiszen az oroszok csak azért nem hagyták ott Ukrajnát, mert ezt senki nem mondta nekik… Pedig a német választóknak csak arról kellene beszélni, hogyan fogják megőrizni a magyarokhoz képest dupla GPT-t, mi lesz a migrációval, honnan lesz nafta a gyárakban és a lakásokban. Ehhez képest megint ott tartunk, hogy Scholz azt szeretné, hogy Ukrajna győzne, hiszen az úgy helyes. Emellett jó dolgokat szeretne a rossz dolgok helyett. És mikor kezd el politizálni?