„Minden alkalommal, amikor beléptem a tanterembe, boldog voltam…”

Az általános iskola végén döntést kell hoznunk a továbbtanulásunkat illetően, majd a középiskolában már arra keressük a választ, hogy melyik az a szakma, amit életünk végéig csinálunk majd. Sokan azt nézik, mivel lehet a legtöbbet keresni, talán ezért is annyira népszerű a jogi, az orvosi vagy az ehhez hasonló szakok. Nem biztos, hogy szeretni fogják, ám ha jól csinálják, akkor egy szép életet tudnak kialakítani maguknak. És van a másik tábor, akik a szívük után mennek, és úgy gondolják, lehet, hogy nem a legjobban fizető szakmát választották maguknak, mégis teljes szívből fogják életük végéig csinálni. A tanári szakma is egy ilyen, hiszen a gyermekek oktatása és nevelése nem kis feladat, sok türelem kell hozzá. Vučurević Anđelija mégis ezt az utat választotta magának, és ha tehetné, a mai napig a katedrán állna, és biológiát oktatna a gyermekeknek. Nyolc éve hagyta maga mögött a tanári pályát, de még ma is nagyon szép emlékeket őriz azokból az időkből.  Vučurević Anđelija 1977-ben szerzett oklevelet az Újvidéki Egyetemen biológusként. Ezt követően két évig a zentai tejgyárban dolgozott szakmunkatársként, majd 1979-től a Zentai Gimnázium biológiatanáraként tevékenykedett egészen nyugdíjaztatásáig. Óráit szerb és magyar nyelven egyaránt tartotta, számos generációt tanított a hosszú évek során, az oktatás és a nevelés terén kimagasló eredményeket ért el. Zenta község képviselő-testülete a város napja alkalmából Pro Urbe életműdíjjal ismerte el hosszú éveken át tartó sikeres és kimagasló pedagógusi pályafutását. A frissen átvett elismeréssel a kezében elevenítettük fel a tanárnő pályafutását.