Mítosz és varázslat – tisztelgés Alexa Károlynak

A cím egy versből való idézetnek tűnik (Odüsszeusz hazatérése kapcsán), holott kettőből kiragadott. Az első rész Berzsenyi Dánielnek Életfilozófia című verséből való: „Ithakám partját elértem, / S ah, hazámra nem ismértem!” Ennek alapján a kötet lehet egy hazaismeret kibontása (az is), de még inkább egy szembesülés az ország, a haza állapotával. A második rész szintén Berzsenyi (ki más lehetne egyházashetyei „új földesúrként”!): „Béke már részem: lekötöm hajómat.” Ez pedig a megérkezés, a számvetés idejéről szól. A kötet valóban egy élet, életmű összefoglalása, sőt több annál: irodalmi kísérlet a 21. század elejéről a messzi múltba – évszázadokra visszatekintve – a mai magyarság megértésére is. A kötetben szereplő Orosz István illusztrációk önálló életet is élnek ugyan, de tökéletesen kifejezik azokat a tűnődéseket, amikbe Alexa bevonja az olvasót, abba a kettősségbe, ami a felszíni tények és a mélyben fellelhető lényeg között feszül. A címlapot lehet koponyaként nézni (elmúlás metafora), de közelebbről látjuk, hogy egy férfi ül egy burjánzó kertben, az ölében könyvek (ezek a koponya fogazata!), egy kismadárral beszélget, talán szelídíti, a háttérben a tenger egy vitorlás gályával (tán éppen Odüsszeusz az). Beszippantott ez a szóáradat, tűzijáték, tengerhullámzás (beszélget a tenger saját magával…, lásd a végén!). A műfaja meghatározhatatlan: esszéfüzér, nagyregény, memoár? Vannak olyan látszólag odavetett sorai, sőt szavai, amelyek magukban rejtenek egy novellát, amit nem kell kifejteni, mert olyan találó, hogy azonnal tovább bontja az olvasó. Aki így az író társául szegődik, maga is mintegy tovább írja olvasás közben a sorokat.