MNB Fogyasztói percek – Útmutató a befektetési egységekhez kötött életbiztosításokhoz

A befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosítások a fogyasztók számára értékesített biztosítási termékek közül talán a legbonyolultabbak, így ezek általában befektetési ismereteket és aktív portfóliókezelést is igényelnek. Bár jelentős számban választják ezt az életbiztosítási termékfajtát, a tapasztalatok azt mutatják, hogy számos esetben a szerződők továbbra sincsenek tisztában alapvető jellemzőivel, kockázataival és költségstruktúrájával. Jelen cikkünkben összefoglaljuk, hogy mit érdemes szem előtt tartani, mielőtt egy unit-linked életbiztosítást kötünk. A befektetési egységekhez kötött életbiztosítások alapvetően a hagyományos, vegyes életbiztosítások által nyújtott biztosítási szolgáltatásokat (haláleseti szolgáltatás és elérési szolgáltatás) ötvözik a befektetési alapok által kínált befektetési lehetőségekkel. A konstrukció lényege, hogy a szerződő az általa befizetett biztosítási díjakból – a vásárlás napján érvényes árfolyamon – ún. befektetési egységeket vásárol a biztosító által kínált eszközalapok közül általa kiválasztott eszközalap(ok)ban. A biztosító többféle, eltérő befektetési stratégiát követő eszközalapot hozhat létre: léteznek biztonságos, de alacsonyabb hozamot ígérők (pl. államkötvény-túlsúlyos eszközalapok), illetve hosszabb távon magasabb hozamot kínáló, de kockázatosabb eszközökbe (pl. részvényekbe) fektető eszközalapok is. Az ezekben vásárolt befektetési egységek ellenértékeként összegyűjtött pénzt a biztosító az eszközalap befektetési stratégiájának megfelelően befekteti. A szerződő számláján nyilvántartott befektetési egységek árfolyama az adott eszközalap befektetési eredményétől – az eszközalapban lévő összes befektetési eszköz aktuális értékétől – függően folyamatosan változik.Útmutató a befektetési egységekhez kötött életbiztosításokhoz / Fotó: ShutterstockGyakori téves várakozás, hogy a megtakarítási jellegű életbiztosításra megtakarítási céllal befizetett díjak kizárólag pozitív hozamot érhetnek el. A gyakorlatban, ugyanúgy, mint a befektetési termékeknél, a unit-linked életbiztosítások esetén – az eszközalapok értékváltozása tekintetében –a befektetési kockázatot a szerződő viseli. Eszerint a befektetési egységek értéknövekedésén elért hozamot és a veszteséget is a szerződő realizálja. Ugyanígy az ügyfél felelőssége és kockázata, hogy az egyes eszközalapok árfolyam-változásait figyelemmel kövesse, és ha a piaci tendenciák és kockázatok alapján úgy ítéli meg, a befektetési egységeit egy másik eszközalap befektetési egységeibe váltsa át. Ha nem teszi, és befektetéseit hosszú időn keresztül nem kezeli, úgy csak jó szerencse kérdése, hogy milyen hozamot, nyereséget vagy veszteséget fog elérni az életbiztosítás lejáratakor. A unit-linked életbiztosítások esetén – a befektetés jellege miatt – sokkal kiszámíthatatlanabb az ügyfélnek járó tényleges szolgáltatási összeg, mint a hagyományos vegyes életbiztosítások esetén. A gyakorlatban az is előfordulhat, hogy az ügyfél a befektetett összegnél kevesebbet kap a lejáratkor. Ez alól csak azok a, főként egyszeri díjas életbiztosítások képeznek kivételt, melyek tekintetében maga a szerződés kifejezetten tartalmazza, hogy a biztosító hozam- vagy tőkegaranciát vállal a befizetett biztosítási díj után. Ezen szerződések esetében azonban a biztosító többnyire korlátozza a választható eszközalapok körét, illetve célszerű megvizsgálni a hozam- vagy tőkegarancia számítási módját, vetítési alapját is.