Múlt és jövő a jelen színterén

„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” Ezúttal délkeletre, Csongrád-Csanád vármegyébe utaztunk, ahol ezek a babitsi gondolatok járták át az 1100 éve Európában, 20 éve az Unióban című programsorozat stábját. „Lenn az alföld tengersík vidékin / Ott vagyok honn, ott az én világom / Börtönéből szabadúlt sas lelkem, / Ha a rónák végtelenjét látom.” Így öntötte verssorokba az alföldi táj iránti végtelen szeretetét Petőfi Sándor Az Alföld című versében. A programsorozat stábját pedig Juronics Tamás táncművész, koreográfus és színházi rendező idegenvezette, aki ugyancsak ezer szállal kötődik Szegedhez és persze a térséghez. 1993 óta a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője, 2008 és 2013 között pedig a Szegedi Nemzeti Színház művészeti igazgatója is volt. Hol máshol, mint az eklektikus, neobarokk stílusú színháznál álltunk meg elsőként, melynek épülete erősen kötődik a város egyik fontos eseményéhez, az 1879-es nagy árvízhez. „Nagyon érdekes, hogy egy ilyen hatalmas, romboló erő, amely letarolta a várost, olyan komoly dinamikákat adott az újjáépítésnek, hogy ez a színház már négy évvel később, 1883-ban állt.” Egy színházcsináló ember számára kultikus helyre, a Dóm térre, a Szegedi Szabadtéri Játékok helyszínére is ellátogattunk, megcsodáltuk a szegedi dóm csodálatos épületét és egy igazi „szegedikumot”, a Nemzeti Pantheont is, mely a magyar történelem, tudomány, irodalom, zene és képzőművészet nagyjainak állít emléket. A napfény városa nem csak gyönyörű, de igazi kulturális és tudományos központ, nehéz nem beleszeretni. Aki betér Szegedre, fellélegzik, valamiféle könnyedséget, barátságosságot talál, meséli Juronics, és nyitottságot, ami nagyon ritka Magyarországon.