Muravidék elvesztésének története

Göncz László lendvai történész – olyan kiváló munkák szerzője, mint A muravidéki magyarság 1918–1941 (2001), Egy peremvidék hírmondói – Mura menti életképek a 20. század első feléből (2006), Felszabadulás vagy megszállás? – A Mura mente 1941–1945 (2006) és az Emberek a pannon végeken – Huszadik századi sorsok a magyar–szlovén határ mentén (2019) – az idén, 2024-ben megjelentette A Muravidék útja a délszláv királyságba – A tájegység története az első világháború végétől a jugoszláv megszállásig (1918 ősze – 1919 augusztusa) című, összefoglaló jellegű monográfiáját. A történelmi Magyarország Zala és Vas vármegye déli területeit magába foglaló Muravidék az első világháború végéig sem közigazgatási, sem néprajzi-kulturális szempontból nem alkotott önálló területi egységet, járási státusszal rendelkező közigazgatási-regionális közösségként 1919 augusztusától csak a délszláv hatóság határozta meg. Göncz László rámutatott: „az újonnan körvonalazott Muravidék területe” 1918 őszéig egyrészt két vármegyéhez tartozott, másrészt – még ha a szlovén közösség használta is a saját lakóterülete megjelölésére a Slovenska krajina, azaz szlovén vidék (Vendvidék) kifejezést, és néha a Muravidék név is előfordult – önálló közigazgatási egységként nem létezett. Mindamellett Muravidék területe nem azonos a szlovének által emlegetett történeti Slovenska krajina-val, hiszen az újonnan „létesített” járáshoz közel harminc magyar többségű települést is hozzácsatoltak.