Nagyon izgalmas az európai gázpiaci helyzet, de hogyan jutottunk idáig és mi mozgatja az árakat?

Az utóbbi hetek gázpiaci hírdömpingjében a témával nem különösebben elmélyülten foglalkozó olvasóhoz is el kellett jusson az az információ, hogy a gáz "piaci" ára nagyon széles amplitúdóban tud kilengeni, látszólag nem logikus módon. Egyes hírekre az égbe megy, pedig amúgy melegszik az időjárás, tehát csökken a felhasználás, majd egy-két nap alatt 10-15%-kal zuhan, pedig a külső hőmérséklet is lefelé veszi az irányt. Ebben a cikkben, részben támaszkodva a korábbi, a piaci és fizikai infrastruktúrát taglaló írásaimra, azt szeretném bemutatni, hogy mi formálta az európai földgáz árakat a gázfelhasználás tömeges elterjedésének hajnalán és mi alakítja most. Előző írásomban bemutattam, hogy a gázkor kezdetén a kémiai úton, gázgyárakban előállított gáz (leánykori nevén: légszesz) a felhasználási helyekhez közel, főleg a városokban került fejlesztésre és csupán rövid távokon kellett azt elosztani a nagyfogyasztó vállalatok, illetve a közvilágítás céljaira. Ennek megfelelően a gáz árát az ún. "komplementer" (műszakilag / technológiailag esetlegesen helyettesítésre alkalmas) termékek ára, a gáz fejlesztésére használt alapanyag ára, a technológia (gázgyár) beruházási költsége, és egy rövid elosztói hálózat létesítési költsége határozták meg. Ráadásul, a gázipari pionírok korában a fogyasztók jellemzően hosszútávú átvételi szerződést kötöttek a termelővel, tehát a beruházó meglehetősen biztosra ment befektetett pénze megtérülését illetően.