Navracsics Tibor: Ki nevet a végén?

Ki nevet a végén  címmel tett közzé elemzést Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter, volt uniós biztos a Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézet oldalán, amelyben az Európai Bizottság összetételét vizsgálja.  Bár a Bizottság összetétele még változhat, Navracsics Tibor szerint a közzétett névsorból már lehet valamiféle összképet kapni arról, hogy kik a győztesei és kik a vesztesei a mostani tárcaelosztásnak. Röviden: a baltiak és a déliek örülhetnek, a közép-európaiak nem. „A (...) névsor és a tárcák elosztása sokakat meglepett, hiszen még az utolsó pillanatokban is történtek módosítások. (...) Jelöltek léptek vissza – köztük olyan, a jövőben jelentős szerepre szántak is, mint Thierry Breton, a franciák eredeti biztosjelöltje –, véglegesnek tűnő tárcamegoszlások változtak, ám a (...) névsor végül egy feladatra kész testületként jelent meg a közvélemény előtt. Az öt ügyvezető alelnökből és a külügyi főképviselőből, valamint természetesen az elnökből álló vezetési struktúra áttekinthetőbb viszonyok benyomását kelti, mint az előző öt év elnök, első alelnök, ügyvezető alelnök, alelnök, biztos felépítésű szerkezete, ám hogy a valóságban is a hatékonyságot szolgálja-e az új viszonyrendszer, az majd csak a működés hétköznapjaiban derül ki” – írja Navracsics, emlékeztetve ugyanakkor arra, hogy az Európai Parlament az elmúlt húsz évben minden intézményi megújulásnál megbuktatott legalább egy biztosjelöltet, és többnél pedig a tárcák kisebb-nagyobb változását érte el.  „A névsort és a tárcaelosztást szemlélve szembeötlő, hogy a balti államok az eddigieknél mindenképpen jelentősebb szerepet fognak játszani a Bizottság működésében. A már veteránnak számító Valdis Dombrovskis látszatra ugyan visszalépett, hiszen az előző öt évhez képest, amikor ügyvezető alelnök volt, most „csak” biztos. Ám területe, amely a gazdaság és termelékenység, a végrehajtás és az egyszerűsítés kérdéseit foglalja magában, továbbra is meghatározó jelentőségű az európai integráció szempontjából. (...) Mellette Kaja Kallas, volt észt miniszterelnök tűnik egyelőre az új Bizottság nagy nyertesének. Azzal, hogy az új külügyi és biztonságpolitikai főképviselő – és egyben a Bizottság alelnöke – észt politikus lett, a Bizottság elnöke egyszerre ismerte el a balti ország eddigi teljesítményét, valamint teremtett lehetőséget arra, hogy a világpolitika porondján is megjelentessék sajátos szempontjaikat a balti és az északi államok. (...) Örülhetnek a déli államok is. Két ügyvezető alelnöki pozíciót kaptak az ötből, és mind a két terület fontos szakpolitikát jelent. Raffaele Fitto a kohézióért és reformokért felelős ügyvezető alelnökként minden forrásfüggő tagállam – így Olaszország – számára kulcsfontosságú területeket felügyel majd az elkövetkező öt évben. A spanyol Teresa Ribera pedig a tiszta, igazságos és versenyképes átmenetért felel majd. Egy olyan területért, amely az elmúlt és a következő időszak egyik leginkább vitatott reformját jelenti. Elégedett lehet Ciprus is, hiszen Costas Kadis a halászatot és a tengerészeti ügyeket kapta meg, amely – tekintetbe véve az ország adottságait – szintén stratégiai jelentőségű. Hasonlóképpen Horvátország, hiszen azzal, hogy Dubravka Suica a jövőben a Földközi-tenger térségéért felel, óriási lehetőséget kapott az ország a Mediterráneum politikai viszonyainak befolyásolására” – véli a területfejlesztési miniszter, aki úgy látja, hogy a  közép-európai országok már korántsem lehetnek ennyire elégedettek.  „Románia még viszonylag boldognak mondhatja magát azzal, hogy Roxana Minzatu a képességekért és felkészültségért felelős ügyvezető alelnökként egyfajta oktatási biztosi feladatot láthat el talán magasabb fokon. Lengyelország ugyan a költségvetésért felelős biztost adhatja a jövőben, azonban egyrészt ezt a portfóliót már korábban irányították, azaz előrelépést nem jelent, másrészt ennél sokkal fajsúlyosabb tárcáról is volt már szó a korábbi tárgyalások során. Szintén csalódást jelent a cseh biztosjelöltnek, Jozef Síkelának a nemzetközi partnerségek elnevezésű portfóliója, amit még értelmezni is nehéz. (...) A térségből érkező jelöltek közül a magyar biztos új feladata legalább kellemes meglepetést okozott. Várhelyi Olivér ugyanis a várakozásokhoz képest erősebb pozíciót kapott. Azt azonban, hogy az egykor tervezett egészségügyi unió milyen ütemben halad a megvalósulás felé, még senki sem tudja megmondani. Ennyit tudunk tehát ma. Az új Bizottság feladatelosztása egyértelműen mutatja a geopolitika új csillagát, a balti államokat, és egyértelműen jelzi, hogy a közép-európai térség veszít súlyából az európai belpolitikában” – írja elemzésében Navracsics Tibor, hozzátéve: „azt azonban, hogy hogyan alakul a jövőben a biztosjelöltek sorsa, és a különböző térségek politikai súlya, ma még nem tudjuk megmondani. Így azt sem, hogy ki nevet a végén.