„Nem a mesterséges intelligenciától félek, hanem a természetes butaságtól”

Az ember egy sajátos tulajdonsága, hogy egy csomó olyasmitől fél, ami nincs, vagy legalábbis még nincs, ennek megfelelően a scifi-olvasók már akkor ráparáztak a mesterséges intelligencia (AI) veszélyeire, amikor egy polgári lakás halljának megfelelő terem és egy tonna lyukkártya kellett ahhoz, hogy mennyi 2+2. Sok más félelemtől eltérően ennek mostanra már lehet is valami alapja: a ChatGPT legújabb modellje, az o1 a készítői szerint már képes gondolkodni, érvelni és komplex feladatokat megoldani, és egyre többen tartanak attól, hogy idővel a mesterséges intelligencia megtanul hazudni, és akkor már kibújhat azok alól a szabályok alól is, amiket a féken tartására alkottak. Mindeközben az AI számtalan területen máris páratlanul hasznosnak bizonyult a diagnosztikától a génkutatáson át egészen az erdőtüzek megfékezéséig. Akkor hol van itt az igazság? Erre próbált meg választ adni Ramon López de Mántaras Badia csütörtök este a budapesti Cervantes Intézetben, a Vörösmarty utcában. A mesterséges intelligencia egyik legelismertebb európai kutatója, a Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács (CSIC) kutatóprofesszora egyes kollégái szerint mérhetetlenül pesszimista a kérdésben, mások szerint túl optimista, saját maga szerint pedig egyszerűen csak realista. Mint az előadásán elmondta, akár tévedhet is, már ami a jövőt illeti, de mielőtt tömeges pánik törne ki amiatt, hogy a robotok elveszik a munkánkat, érdemes megvizsgálni, hogy mire képes a mesterséges intelligencia, és mire nem – illetve azt is, hogy mire képes az ember.