„Nem egyedül kell beérni a célvonalba, hanem mindenkit be kell juttatni”

Emberközpontúság, őszinte kommunikáció, empátia – ez jellemzi leginkább a Példakép díj PR kategóriájának idei nyertesét, akit az elismerésre jelölője is a becsületes, nyitott vállalati kommunikáció híveként méltatott. Példaképértékű pályájában az a merész váltás is, hogy miután 15 évet eltöltött egy multinacionális nagyvállalatnál, a Coca-Colánál, saját elhatározásból állt tovább PR ügynökséghez, és azóta is vallja, minden vállalati kommunikációsnak hasznos lenne legalább fél évig ismerkednie az ügynökségi világgal a hatékonyabb együttműködés érdekében. Szabó Ibolyával, a Dreher vállalati kapcsolatok igazgatójával beszélgettünk. - A beszélgetésünk fő apropója az, hogy az idén már harmadik alkalommal meghirdetett Példakép díj PR kategóriájában te lettél a győztes. Mit jelent számodra példaképnek lenni? Mennyire lepődtél meg azon, hogy téged szólítottak a színpadra a díjátadón?- Nekem már az meglepetést jelentett, amikor a Digital Hungarytól megkerestek azzal, hogy vállalom-e a Példakép díj shortlistjén a jelöltséget. Bevallom, hogy nem sok információm volt a díjról, de az, hogy az alapítója, Csermely Ákos végül külön felhívott, hogy elmagyarázza, hogyan is néz ki a jelölési folyamat, kik voltak a korábbi díjazottak, abszolút meggyőzött a hitelesség szempontjából. Aztán megláttam a további jelölteket, Balatoni Zsófit és Bőhm Kornélt, és pláne nagyon jól esett, hogy én is a listára kerültem. Miután a díjátadón a színpadra hívtak, mint győztest, megköszöntem Ákosnak, hogy részese lehettem az egésznek. Nagyon megtisztelve éreztem magam már önmagában azért, hogy Ákos időt szánt rám, hogy átérezzem, miről szól a díj.- Ennek tükrében mit jelent neked ez az elismerés?- Az én hitvallásom az, hogy nemcsak az a fontos, hogy jól teljesítsünk a munkában, hanem az is, hogy az emberek körülöttem jól legyenek mind emberileg, mind szakmailag. Gyerekkorom óta így működöm, amióta vezetővé, majd anyává váltam, számomra ez a gondolkodás még hangsúlyosabb lett. A díj most annak a bizonyítéka, hogy a külvilág ezt érzékelte, elismerte.- Kaptál visszajelzéseket akár a jelölés, akár a díj miatt a környezetedből?- Annak ellenére, hogy én külön senkinek sem szóltam, hogy lehet rám szavazni egy díj kapcsán, valahogy elkezdett terjedni ennek a híre, és egy igazi időutazásba keveredtem. Olyan emberek írtak nekem, hogy szavaztak rám, akikkel hosszú évekkel ezelőtt dolgoztam együtt, és azóta nem is találkoztunk. Csodálatos visszajelzés-sorozat részese lehettem, aminek köszönhetően átéltem, hogy a nap végén megéri jó embernek és jó vezetőnek lenni.- A munkahelyeden, a Drehernél gratuláltak a kollégák?- Nem csináltam házon belül hírverést a díjnak még akkor sem, miután megnyertem. Ennek ellenére a kollégák érdeklődtek, hogy mi lett az eredmény, és többen találkoztak is az erről szóló hírrel a neten. Gratuláltak, hát persze, hogy gratuláltak, mert azért ez nagy dolog számukra, hogy egy kolléga, az egyik vezető ilyen díjban részesült. Nem a díjakért vagyok olyan, amilyen vagyok, de az elismerés és a sok kedves visszajelzés nagy ajándék volt. Ha Kornél nyerte volna meg a díjat, vagy épp Zsófi, akkor nekik is ugyanúgy örültem volna, merthogy szerintem mindenki egyedi értéket teremt a maga tudásával, eszköztárával, személyiségével.- Neked vannak példaképeid, akikre felnézel, vagy akiknek a munkássága, a személyisége inspiráló számodra?- Apukám volt számomra olyan ember, aki nagyon sok mindent átadott arról, hogy milyen értékek mentén érdemes élni. Amikor diákként Németországban éltem, azt a gondolatot kezdtem el követni, hogy mindenkitől tanulok valamit. Direkt volt egy elvem, hogy nincs példaképem, mert nem akarok egy valakinél leragadni, én mindenevő szerettem volna lenni. Attól is tanultam, aki rossz példát mutatott, hogy ilyennek nem szabad lenni, vagy ezt nem így kell csinálni. Amikor visszajöttem Magyarországra, akkor a Coca-Colához kerültem, Horváth Magyary Voljč Nóra vezetése alatt kezdtem el a szakmai pályámat. Nóra egy olyan alapot adott, ami szerintem a mai napig a szakmai tudásom lényegét adja. Utána jött ugyancsak a Coca-Colánál Kallós András, aki a network és a partnerség fontosságára tanított meg. Ugyanitt hozta a sors az életembe Békefi Gábort ügyvezető igazgatóként, akivel nagyon hosszú éveken át dolgoztam együtt. Az a fajta értékrendszer, amit vezetőként képvisel, az a tudás, az a szakmai szerénység, de egyben határozottság, illetve az az emberi hozzáállás, ami őt jellemzi, már akkor példaértékű volt számomra, de akkor én még nem voltam vezető. Az ő mentorálása alatt váltam azzá.A sors összehozott minket újra a Drehernél. Ez egy ajándék volt, hogy még egyszer ezzel a nagyformátumú vezetővel együtt tudtam dolgozni, mondjuk azt, hogy varázsolni tudtunk így együtt, közösen a többi vezetővel. Gábor nem azért inspiráló számomra, mert nagyon tud valamit, holott az egyik legokosabb ember, akivel valaha találkoztam, vagy mert briliánsan lát ok-okozati összefüggéseket, vagy mert igazi közösségépítő, hanem azért, mert olyan kombinációban vannak benne ezek a képességek és készségek, egy erős szakmai alázat és fejlődési motiváció mellett, ami nagyon ritka és tényleg példaértékű. Pont ez a fűszerkeverék a varázslat szerintem. Azt gondolom, hogy jó úton vagyok ahhoz, hogy jó fűszereim legyenek.- Azok alapján, amit eddig láttam belőled, pont azt gondolnám, hogy ez a kombináció biztosan megvan benned, mert akkor nem tartanál ott, ahol. De már eleve az, amit mesélsz magadról, hogy mennyire fontos az, hogy a környezeted is jól legyen körülötted, hogy nem magadat helyezed előtérbe, szerintem egy példaértékű vezetői hozzáállás.- Én hiszem azt, hogy nem egyedül kell beérni a célvonalba, hanem mindenkit be kell juttatni. Nagyon szerettem vezetővé válni. Ha valaki azt mondja, hogy könnyű jó vezetőnek lenni, szerintem akkor nem látta még a feladat mélységét. Kell hozzá pszichológia, nagyfokú önismeret, szakmai alázat és empátia. Azt szeretem, amikor lángra lobbantom a kollégák lelkét, elkezd csillogni a szemük, és elkezdenek „szárnyalni”. Engem ez motivál és egyre jobban ezt a részét szeretem a munkámnak. Rengeteget vagyunk együtt a munkahelyen, még online is, és nagyon nem mindegy, hogy ki hogy érzi magát. Már csak a teljesítmény miatt sem, de szerintem az emberi fejlődés miatt sem. Van egy szemlélet, amit nem minden vállalatnál értenek még meg: lehet megválni munkatársaktól, lehet lezárni dolgokat, megszakítani együttműködéseket adott partnerekkel, de rendkívül lényeges, hogy megőrizd fogyasztóként őket, akik hűek maradnak a márkához a későbbiekben is. Hatással vagyunk egymásra, éppen ezért nagy a felelősségünk. Ez például valami olyan, amit nem fog tudni helyettesíteni a mesterséges intelligencia sem, ugyanis ez a személyes lenyomat dolgozik utána a lelkünkben tovább.- A Példakép díjnál a téged jelölő személyeknek rövid indoklást is kellett írniuk a jelölés mellé. Ha neked kellene megfogalmaznod, hogy vajon mi lehet az, ami példaértékű a pályafutásodban, akkor mi lenne az, amit kiemelnél?- Szerintem az, hogy egy nagyon erős szakmai alapom van, de ami ezen nagyon átragyog, az az emberközpontúság. Ez valóban erős bennem. Ez pedig az önismeretből fakad. Hiszem, hogy az ember az egész élete során tanul önmagáról. Lehet, hogy ez tudattalanul zajlik, de egyre többször tudatosan is leülök magammal és felteszek bizonyos kérdéseket. Egy adott kőkemény szituációban hogy éreztem magam? Miért nem sikerült valami úgy, ahogy én szerettem volna? Emberileg is jól előkészítettem-e azt a bizonyos helyzetet a beosztottammal? Én mindig partnerségre törekszem, meg lehet beszélni a dolgokat, megadva a kellő tiszteletet. Meg lehet kérdezni, hogy a másik mit gondol, hogy érez. Hibázott egy kicsit? És akkor mi van? A hibáinkból tanulunk. Sok helyen pedig még mindig büntetés jár azért, ha hibát követsz el. De hát nem azok hatására fejlődünk? Vezetőként pont az a felelősségem, hogy a folyamatok során támogassam a kollégákat, illetve adott pontnál besegítsek, ha szükséges.