Nem kell messzire mennie Donald Trumpnak, ha új területeket kebelezne be: egyesek önként és dalolva belemennének

Donald Trump nem kevés ember szemöldökét vonta fel azzal, hogy novemberi elnökválasztási győzelme után egyre-másra arról beszél, az Egyesült Államoknak meg kellene szereznie a Dán Királyság fennhatósága alá tartozó Grönland és a közép-amerikai állam által birtokolt Panama-csatorna feletti ellenőrzést, akár katonai erő árán. A megválasztott elnök mindeközben Kanadának azt üzeni, jobban tennék, ha 51. államként csatlakoznának déli szomszédjukhoz. Mindhárom felvetés komolytalannak tűnhet elsőre, de Kanada bekebelezése nevezhető a leginkább valóságtól elrugaszkodottnak, ráadásul a relatíve liberális, 40 milliós ország egyetlen államként történő belépésével alighanem a demokraták politikai esélyei javulnának. De Trump lehet, hogy rossz ajtókon kopogtat: a nyugati féltekén sok másik terület évtizedek óta dédelgeti a teljes jogú amerikai állammá válás reményét, Grönlanddal és Kanadával ellentétben. Ezek csatlakozásához pedig más országokat sem kellene lerohanni, hisz nem csalás, nem ámítás, ezek már most az Egyesült Államokban találhatók. A republikánus Mike Johnson január 3-i házelnöki megválasztása az előzetes várakozásoknak megfelelően nem volt híján a drámának, azonban megeshet, hogy a tengerentúli közvélemény egy része lemaradt Stacey Plaskett demokrata párti delegált felszólalásáról. Plaskett azt sérelmezte, hogy 4 millió amerikai nem szólhatott bele a folyamatba képviselőjén keresztül. Bár kérésére a Kongresszus jegyzője kifejtette, hogy a delegáltak nem rendelkeznek szavazati joggal, az Amerikai Virgin-szigeteki volt ügyész mindezzel persze tisztában volt, célja a figyelemfelhívás volt.