Német jelzés

„Jelenleg aggodalommal látjuk, hogy a magyar kormány ezt a tőkét, amely az Önöké is, egy teljesen bizonytalan célú és bizonytalan kimenetelű politikai fogadás tétjeként kockára teszi. Ez a bizalom mostanában egyre jobban megrendül. (…) Ha Önök azt akarják, hogy ismét közeledjünk egymáshoz, ha azt akarják, hogy Magyarország a tisztelet- és bizalmi tőkéjét a polgárai javára tudja fordítani, ha Önök azt akarják, hogy újra láthatóbbá váljék az, ami a német-magyar barátságot alkotja, akkor kérem, mondják el ezt úgy, hogy azt meghallják. Mondják el barátaiknak, családtagjaiknak, munkatársaiknak, polgármestereiknek, országgyűlési képviselőjüknek, a kormány képviselőinek. (…) Magyarország olyan úton jár, amely eltávolítja a barátaitól”. Ezek a mondatok a budapesti német nagykövet asszonytól (Julia Gross) származnak, aki a német egység napja alkalmából - október 2-án – tartott ünnepi beszédében a fentiek szerint minősítette Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatát. Érdemes figyelmesen olvasni az idézett sorokat, hiszen azok nemcsak ténymegállapításként értékelhetők, hanem figyelmeztetésként is. Sokadszor érdemes leírni: a nagykövetek (így a német nagykövet asszony is) nem a privát véleményüket osztják meg a nyilvánossággal, hanem hazájuk – ez esetben Németország - hivatalos álláspontját ismertetik. Ezt tette a német diplomata is. Ha ezen a szemüvegen keresztül közelitjük meg Gross asszony szövegének tartalmát, akkor kijelenthetjük: az október 2-án elhangzott mondatok akár szigorú kritikának és intésnek is felfoghatók.