Németországnak az EU a probléma, az EU-nak viszont Németország a probléma

Olaf Scholz német kancellár kegyvesztetté vált Európában. Németország, Európa legnagyobb gazdasága képtelen betölteni a blokk vezető szerepét. Amikor Joe Biden a hónap elején, első és egyben utolsó berlini elnöki látogatásán a német államfőhöz fordult, és azt mondta: „Köszönöm, köszönöm, köszönöm”, Németország kancellárja nem tehetett mást, mint kényszeredetten mosolygott. Olaf Scholz Németország kancellárja – az ember, aki ott se volt / Fotó: dpa Picture-Alliance via AFPNémetország gazdasága immár második éve van recesszióban, koalíciós kormánya pedig a szakadék szélén tántorog, Scholznak szüksége van barátokra, bárhol is találja meg őket. Hamarosan meg kell küzdenie Donald Trump volt és talán leendő amerikai elnökkel – aki finoman szólva sem barátja Németországnak. (Ismert az anekdota, amely szerint Trump egy G7-csúcson odadobott  két cukorkát Angela Merkel felé: „tessék Angela, ne mondd, hogy nem hoztam neked semmit” – mondta.) Berlinnek ma nagyon kevés szövetségese van Európában. Thatcher megértené Az egyik politikai személyiség, aki talán megértően mosolygott volna Scholzra, Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök lenne, aki éveken át kőkemény harcokat vívott Brüsszellel, hogy érvényesítse a brit érdeket – annak ellenére, hogy pontosan tisztában volt azzal: nem nyerhet. Viszont ettől teljesen függetlenül Thatcher számára az Európával folytatott politikai harcok során az számított a legtöbbet, hogy milyen politikai tekintélyt szerzett otthon – és úgy tűnik, Scholz is ezt a taktikát követi. Németország kezelendő problémává váltA kontinens legerősebb gazdasága és az egykor Európában a leginkább együttműködőnek tartott országnak a vezetője, most úgy tűnik, hogy a blokkot kezelendő problémának tekinti. Eközben viszont az európai intézmények és tagországok meg őt tekintik kezelendő problémának – írja a Politico véleménycikke.Lehet persze azzal érvelni, hogy Németország tettei sosem voltak olyan nagylelkűek, mint a szavai. Jó példa erre a 2008-as pénzügyi összeomlásra és az azt követő adósságválság, amelynek során Berlin úgy tekintett uniós partnereire, mint puszta exportpiacokra tekintett és szigorú költségvetési irányvonalat követelt meg tőlük.Tisztában kell lennünk azzal, hogy nem léteznek felhőtlen pillanatok, amikor az egyes nemzetek háttérbe szorítják érdekeiket a közös jó érdekében – ezek mítoszok. A merkantilizmus mindig is meghatározó szerepet játszott az országok közötti kapcsolatokban. Most azonban az EU érdekes és Németország érdeke erősen szétvált egymástól. .