Növekszik az Európai Parlament szerepe

Bár az Európai Parlament (EP) hatásköreit illetően továbbra sem mérhető a nemzeti parlamentekéhez, az elmúlt évtizedek során befolyásos intézménnyé vált, s jogkörei a jövőben várhatóan még kiterjedtebbek lesznek. Ha végigtekintünk az EP történelmén, kiderül: fokról-fokra vált az Európai Unió egyre fontosabb intézményévé, bár ez a folyamat nem egyik napról a másikra zajlott le. Az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) 1952 szeptemberében hozta létre a Közgyűlést, amely az EP elődjének tekinthető. Ennek 78 tagját még a nemzeti parlamentek választották meg. 1958-ban aztán a testületet kiterjesztették az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Euratom képviselőire is, ekkor kapta az Európai Parlamentáris Gyűlés nevet. Az EGK-t létrehozó római szerződés 138. cikke ki is mondta az EP létrehozását. Tagjait viszont jóval később, 1979-ben választották meg először közvetlenül. Azért telt el ennyi idő, mert a hatvanas évek elején komoly vita zajlott arról, mennyire vonják be az EGK polgárait a közösség döntéshozatalának mechanizmusába. Más szóval, mennyire építsék be a demokrácia intézményeit az európai integráció folyamatába. A kérdéssel foglalkozó belga szocialista miniszterelnök, Fernand Dehousse munkacsoportja egy transznacionális parlamenti választást képzelt el, Charles de Gaulle azonban nem támogatta az elképzelést; a francia elnök úgy vélte, a nemzeti referendumok erősíthetik a demokratikus döntéshozatalt. Ez a dilemma a 2010-es évek „több vagy kevesebb Európát” vitája előfutárának tekinthető. Ugyan Dehousse terve kudarcot vallott Párizs ellenállása miatt, de 1979-ben első ízben mégis közvetlenül választották meg az EP képviselőit.