Nyugatról és keletről is fokozódik a nyomás a magyar gazdaságon

Pogátsa Zoltán közgazdász a Digital Hungarynek arról nyilatkozott, milyen kihívásokkal küzd a magyar gazdaság, és hogy miért jelent drámai veszélyt a digitális újgazdaság azokra az országokra és vállalatokra, amelyek a platformok bérmunkásaivá válnak. - Az elmúlt két évben gyakorlatilag stagnált a magyar gazdaság és különösen a fogyasztás volt gyenge – várhatunk érdemi növekedést 2025-ben?- Szerintem most valami olyan helyzetben vagyunk, ami más, mint általában, mert az összes olyan tényező, ami alapján meg lehetne jósolni, hogy mi várható, az nem kiszámítható. Ráadásul a legtöbb ilyen tényező ráadásul Magyarországon van. Ilyen például a német autóipar jövője – ez nagyon sok szereplős, összetett folyamat.- Még a hazai fogyasztási kedvet se lehet előre látni?- Nem elég tudni, hogyan alakulnak a bérek, azt is látni kellene, ebből mennyit hajlandók fogyasztani az emberek. Mert hiába emelkednek a jövedelmek, ha abból az elveszett megtakarításaikat akarják pótolni az emberek. De az is lehet, hogy sokaknál most jön el az a pont, amikor már költeni szeretnének – ezt szerintem lehetetlen megjósolni. Ugyanúgy lehetetlen megmondani, hogy megindul-e a lakások építése, lesznek-e olyan cégek, akik hajlandók ebbe belevágni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a jövő év már gyakorlatilag választási év lesz, a kormányzat ennek fényében mennyire akar majd pénzeket költeni. Szóval én azt gondolom, hogy aki jelenleg előre jelezni akarja a következő évet, az szerintem sötétben tapogatózik, vagy sarlatán. Csupa olyan tényezők vannak, amik önmagában is black boxként működnek – így ez egész magyar gazdaság is egy nagy black box.- De itt van az AI, a digitális technológiák – nem várható ezektől gyorsuló növekedés- Az is fontos kérdés, hogy mennyire fekete dobozok ezek a technológia újdonságok. Mert ugye ezek megint nem lineáris folyamatok, szóval nem úgy működik, hogy az eddigi növekedést meghosszabbítjuk, és akkor ki tudjuk számítani a következő időszakot, hanem például az AI alkalmazása a gazdaságban az egy olyan kérdés, amiről szerintem ember nem mondja meg, hogy a következő fél évben, egy évben, másfél évben, mire használható majd. Azt ki lehet számolni, hogy a számítási kapacitás milyen gyorsan nő, vagy mennyi pénzt fektetnek be erre a cégek, vagy éppen hogyan megy fel a tőzsdei értékük. De pont a legfontosabbat szerintem jelenleg nem látja senki, hogy mire fogják használni a cégek az AI-t. Évtizedeken keresztül szép csöndben dolgoztak ezeken a nagy nyelvi modelleken, de egyszer csak berobbant az egész sztori – amit szintén senki nem tudott előre megjósolni.- Az AI mennyire jelentős egyáltalán? Fog ez radikális változást hozni a gazdaságban?- Ez a technológia egy fortyogási állapotában van, ember nincs aki pontosan meg tudná ezt ítélni. A nagy kutatóintézetek, tanácsadócégek előrejelzése is nagyon gyenge lábakon állnak. Sőt, szerintem a többségükről be fog bizonyosodni, hogy ezek még csak hozzávetőlegesen sem helyesek… Van olyan ember, aki azt gondolja, hogy az egész egy nagy lufi, és hogy olyan lesz egy kicsit, mint a blokklánc technológia, hogy mindenki erről beszél éveken át, aztán nagyon kevés helyen használják bármire is. Sőt, ahol használják, ott sem hoz olyan igazán érdemi hatékonyságnövekedést. De akik azt gondolják, hogy tényleg lesz belőle valami, azok sem tudják előre jelezni, szóval szerintem ez is csak egy további fekete doboz.- Vannak olyan területek, ahol viszont az elmúlt években, évtizedekben nagy változás volt, az a média és a reklám világa. Itt a globális technológiai cégek elég nagy szeletét nyelték le a piacnak. Ez egy jó hír, mivel növelték a hatékonyságot globálisan, vagy csak bukunk azon, hogy ezek a cégek elviszik innen a munkát, a profitot, a tudást?- Szerintem inkább a második. Tehát én nem gondolom, hogy mondjuk a Facebook hatékonyabb lenne, mint egy iwiw volt. Legalábbis a felhasználó szempontjából én nem nagyon látom, hogy a kettő között lenne különbség. Az biztos, hogy az ilyen digitális szolgáltatásoknál nincs szükség számos versenyző alternatívára – csak egy alkalmazást használunk. Ötven körüli alkalmazás van a telefonunkon, senki nem akar több százat, nem akarunk egyszerre több térkép alkalmazást használni. Ezeknél a digitális szolgáltatásoknál nagyjából mindig rászoknak az emberek egyre, és ez nagyon megy. Ezek pedig monopóliumokká alakulnak egy idő után. És hogy éppen melyik országban melyik a helyi monopólium, az nagyon sok mindentől függ, de nagyon úgy tűnik, hogy lesz egy nyugati ökoszisztéma, meg lesz egy keleti ökoszisztéma. A nyugati emberek Facebookot használnak, meg Google-t, a keleti emberek meg Baidut meg WeChatet. Ezek a globális megoldások nyilván elveszik az erőforrásokat, a szakértelmet, és végül is a helyi gazdaságnak marad a platformok kiszolgálása. Amikor idejön a Temu és a Shein, az elveszi a magyar kereskedőktől a levegőt.- A technológiától, az internetről, a digitalizációtól a szabad versenyt, a demokratizálódást várták sokan. Ma pedig ott tartunk, hogy olyan monopóliumok alakultak ki, hogy már az Egyesült Államokban is a Google feldarabolása van napirenden. Lehet, hogy egy trendfordulóhoz érkeztünk, megindul az ellenállás?- Az, hogy ezek a digitális platformok nem a demokrácia elősegítői, az szerintem most már eléggé bizonyítást nyert. Meglehetősen sokat járulnak ahhoz hozzá, hogy kvázi barlangokban éljenek az emberek, és ne tudjanak a másik barlangban lakókról. Jó példa erre az X, az egykori Twitter: ezt jobboldalinak titulálták, és létrehozták a baloldali ellentettjét a Bluesky-t. Így lesz két buborék, és ez nagyon rossz a társadalmaknak. Igaz, ha összeengednénk a két tábort, akkor pedig az agresszív és gyűlöletkeltő beszéd tenne rosszat a diskurzusnak. Ugyanilyen visszás kérdés, hogy legyen-e vagy sem moderáció. A közösségi média nem tett jót a diskurzusnak, egymás megértésének.- Mit jelent a globális technológiai platformok előretörése a magyar vállalkozásoknak? Lehet összefogással gátat szabni a külföldi kereskedők, médiaplatformok nyomulásának?- Én attól tartok, hogy egyre inkább egy visszafordíthatatlan folyamat, és kiárazza a Temu, a Shein, meg a Google és társai a helyi kereskedőket. Nem tudom, hogy ezt hogyan lehetne megfordítani. Remélem, valaki kitalálja, de most úgy tűnik, hogy egyszerűen ebben is áttört a globalizáció, ami szerintem ráadásul nemcsak az online kereskedőket teszi tönkre, hanem a városi tereinket. Egy magyar kisvárosegyre inkább úgy fog kinézni, hogy a főutcán lesz néhány gyrosos meg kínai büfé, és a boltok helyet legfeljebb néhány csomagautomata. A korábban helyben működő szolgáltatások szerepét is átveszik a globálisok, legyen az ételkihordás, autókölcsönzés vagy bármi más. Már a helyi kávézó is egyre gyakrabban egy globális cég, de ha így folytatjuk, még a fodrászok is egy globális lánc része lesznek… Nagyon kevés olyan dolog van, amit ne tudnának a globális láncok leuralni.- És kik lesznek ezek a láncok? Továbbra is nyugatról jönnek, vagy a Temu után egyre több keleti konkurenciával is számolhatunk?- Eddig is volt számos cég, amiről igazából az embereknek fogalma se volt, hogy abban kínai tőke van. A Bolt taxi alkalmazásban is ott van egy kínai befektető társaság például. Szerintem nagyon-nagyon kreatívak a kínaiak abban, hogy hogyan tudnak megvenni céget, hogy ne számítson kínainak – például szingapúri, vietnámi vagy hongkongi vállalatokon keresztül. A kínaiak döbbenetesen ügyesek ebben, hányan tudhatják például azt, hogy a Tencent és a Spotify kereszttulajdonolják egymást?- Milyen hatása lesz minderre, hogy az Egyesült Államok várhatóan jelentős vámokat szab ki, és korlátozni próbálja a kínai gazdasági nyomulást?- Ezeknek arra jó eséllyel nem lesz sok hatása, hogy például az Uber és a Didi milyen megállapodásokat köt. A kereskedelmi vámok és harcok nem tudják megállítani, hogy Kína nyugaton terjeszkedjen. Én azt jósolnám, hogy a kínaiak döbbenetesen kreatívak ebben, meg fogják tudni kerülni a korlátozásoka. A vámoknál nagyobb jelentőségű korlátozások vannak egyébként már ma is a szolgáltatásoknál: számos szolgáltatásról lekapcsolják a kínaiakat. A kínai okostelefon cégek nem használhatják az Android és iOS operációs rendszereket például, vagy éppen a TikTokot tervezik az Egyesült Államokban betiltani.- Segíthetik a nyugati cégek pozícióinak megerősítését ezek a tiltások?- Nem igazán. Mert mi történi? Kína fejleszt gyorsan egy saját alternatívát. A Huawei például villámgyorsan megjelent a saját mobil operációs rendszerével. Lehet azon vitázni, hogy ez mennyire jó a nyugati versenytársakhoz képest, és lehet hogy ma még nem ugyanolyan fejlettek. De biztos vagyok abban hogy néhány éven belül utolérik őket, sőt, akár le is előzhetik őket. Így tulajdonképpen a tiltások sokszor ellenkező hatást váltanak ki, felgyorsítják a versenytársak fejlesztéseit. A kínaiaknak piacuk és tőkeerejük van, végtelen mennyiségű pénzt költhetnek fejlesztésre – ezért nem lehetnek hatékonyak az említett korlátozó intézkedések.- Akkor most már két irányból kell várni a konkurenciát, nyugatról és keletről is Magyarországon? Vagy érdemes velük együttműködni?- Arról beszél a magyar kormány, hogy a konnektivitásra van szükség, nem szabad fölszámolni semelyik irányba sem a kereskedelmi és a befektetési kapcsolatokat a nagy régiók között. Ebben alapvetően igazuk is van, mert azért az egy békésebb világ, ahol mindenki kereskedik egymással. Kínának nagyon jót tett, hogy kereskedni kezdett a nyugattal. Minden autoriter problémája ellenére Kína sokkalta jobb ország, mint volt Mao alatt. A problémát abban látom a magyar stratégiában, hogy az nem konnektivitás stratégia, mert az nem perspektíva, hogyha két nagy régiónak a perifériáján vagyunk. Mert így egyik irányban sem tudjuk az érdekeinket képviselni, értéket létrehozni – mindkét irányban csak az ellátási lánc végén tudunk kapcsolódni. Ez kicsit olyan, mintha a berlini fal két oldalán lenne zsákutcánk – az nem hoz létre új kapcsolatokat. Csak nyitott határok mellett lehet előnyöket kiaknázni – ha tudunk valami saját szolgáltatást kitalálni. Például egy két térséget összekötő vámszabad területet vagy szabadidő parkot. Csakhogy mi két zsákutcába akarunk összeszerelő üzemet építeni.