Önmagunk jobb változata

Napjaink emberét egyre inkább foglalkoztatja az örök ifjúság lehetősége, amire sokszor a személyes boldogsága megteremtésének feltételeként tekint. Az önmagunk elfogadására buzdító motivációs beszédek hátteréből folyamatosan átszüremlik a tökéletes fiatal test fetisizálásában utazó marketingesek hangja, akik minden tőlük telhetőt bevetnek, hogy a segítségünkre legyenek abban, hogy minél tovább fiatalosnak érezzük magunkat a bőrünkben. Buzgalmukban kimondatlanul is szüntelenül azt sugallják, hogy minden jobb, mint öregnek lenni, elfelejtik azonban hozzáfűzni, hogy kevés szánalmasabb dolog van annál, mint amikor egy ötvenéves húszévesnek akar látszani, vagy egy hatvanéves harmincnak akar tűnni. Az örök fiatalság mítoszának hajszolását közvetlen és közvetett módon hathatósan segíti a szépségideált diktáló show-biznisz és kereskedelmi média, akárcsak a széles körben kiterjedt egészségipar. Fiatalos megjelenésének eléréséhez manapság az ember számára számos lehetőség áll a rendelkezésére. Ilyen mindenekelőtt a rendszeres sportolással járó aktív életmód, ami nem ritkán megfelelő vitaminok és táplálékkiegészítők fogyasztásával párosul. A plasztikai sebészet és a modern orvostudomány nyújtotta különféle beavatkozások és átalakítások a testen és a bőrön is teljesen megszokottá váltak, egy rétegen belül pedig már szinte követelménynek számítanak. Nem utolsósorban különböző úgynevezett „csodaszerek” is a segítségünkre lehetnek célunk elérésében. A cél pedig nem más, mint minél tovább fiatalnak maradni. Hasonlóan gondolkodik a Demi Moore által alakított Elisabeth Sparkle is Coralie Fargeat A szer (Substance) című játékfilmjében. A zseniális nyitó képsorban a Hollywoodi hírességek sétányán elhelyezett csillagon keresztül, egy percbe sűrítve nézhetjük végig, milyen mulandó a népszerűség. A kiöregedett sztár pályája csúcsán kapta a szóban forgó szakmai elismerést, akkoriban mindenki őt ünnepelte, mára azonban már jócskán megkopott a csillaga, repedezik, a járókelők közömbösen haladnak át rajta, és lassan elfelejtik őt. Az ötvenéves hölgy jelenleg csak egy reggeli aerobik tévéműsor reklámarca, de már az sem sokáig, mert a televíziós társaság férfi vezetője úgy dönt, hogy lecseréli őt egy fiatalabb és dögösebb lányra. Az öregedés elfogadása egy önmagába szerelmes sztár életében különösen nehéz lehet, körbe veszik őt a régi énjéről készült hibátlan fotók, amelyek állandó jelenlétében a tükör szép lassan a legfőbb ellenséggé lép elő. Egy régi kép döntő jelentőséggel bír abban is, hogy sorsszerű módon Elisabeth tudomására jut A szer elnevezésű termék, ami „önmaga jobbik változatát” ígérve, gyógyírt jelenthet a ráncai sokasodásába beletörődni képtelen nő számára. Végső elkeseredettségében az asszony fausti lépésre szánja rá magát, és némi hezitálás után beadja magának a szert, aminek következtében egy bizarr osztódás által létrejön a Margaret Qualley játszotta Sue, tökéletes kinézetű fiatal mása, aki azonmód készen áll arra, hogy betöltse azt az űrt, amit a talmi celebvilágban Elisabeth maga után hagyott. A szer a felhasználó új, fiatalabb, szebb, tökéletesebb énjét generálja. Az egyetlen szabály, amire a két entitásnak ügyelnie kell, hogy egy hét jár az újonnan létrejött egyednek és egy hét az eredetinek, és véletlenül sem szabad elfelejteni, hogy ők ketten vannak egy személyben.