Orangutántól a holnaputánig: válságlánc tartja össze a szélsőségeket

Az emberi elme számára – de legalábbis a legtöbbünknek – felfoghatatlan változásokat hoznak az elkövetkező évtizedek. Az elmúlt fél évszázad szocializációs környezete nem tanított meg bennünket arra, hogy akár egy emberöltő alatt leszünk kénytelenek igazodni valami gyökeresen máshoz. Szélsőséges klímajelenségekhez, eszkalálódó háborús konfliktusokhoz, láthatáron belül kerülő erőszakos magatartásokhoz. Élnek még jó néhányan a második világháború fegyverropogását, veszteségeit és túléléseit zsigereikben hordó nagyszüleink közül, de tapasztalati örökségük nem elegendő a huszonegyedik század kihívásainak megoldásához. A világhatalmi rendszer szétesőben, a természeti környezet is kíméletlenül jelez, az erőforrások fogytán, ahogy a béketűrés is. Az összeomlástól mégsem érdemes rettegnünk, mert a rettegés egyrészt sehová sem vezet, másrészt mindig lehetnek kevésbé rossz forgatókönyvek. Valamilyen civilizáció biztosan megmarad. Már elkezdődött a történet, amely eldönti, milyen. Kasszandrát, a görög mitológia tragikus sorsú jósnőjét csúnyán megleckéztette Apollón. A művészetek istene odaadása jeléül látnoki képességgel ruházta fel az Olümposzt is ámulatba ejtő trójai szépséget, aki ennek ellenére visszautasította a szerelmét. Apollón kegyetlen büntetést rótt ki a csalfa jósnőre. A jövendölésben utolérhetetlen lett, de soha senki nem hitt a szavának. Se Trója védői, akiket rászedett és lemészárolt az akháj sereg, se Agamemnón, akivel együtt a jósnő és gyerekeik élete is bevégeztetett.