Óriási a tét - Könnyen lehet, hogy ezen áll, vagy bukik az amerikai elnökválasztás

Az év legfontosabb politikai eseménye felé közeledve egyre kiélezettebbé válik a Harris-Trump párharc, legalábbis a közvélemény-kutatások szerint egyértelmű előnyről nem lehet beszélni egyik oldalon sem. Egészen más a helyzet azonban a politikai fogadások piacán, vagyis azokon a platformokon, ahol pénzt lehet tenni rá, hogy ki foglalja el következőnek az elnöki széket. A fogadási platformokon tett tétek kihatnak a versenyfutás megítélésére, a pénzügyi piacokra, és magukra a választókra is. Ugyan számos alkalommal pontosan tudták előre jelezni a választás kimenetelét, érdemes ezeket a platformokat fenntartásokkal kezelni - a Brexit-szavazás után például történelmi zuhanást szenvedett el a font, amikor mindenki a bukikra figyelt, miközben a közvéleménykutatások egészen más számokat mutattak. Választási eredményekre fogadásokat már 16. században is kötöttek. Bár az 1549-es pápaválasztás során a voksolás állítólag titkos volt, a római kereskedők (a kor bukmékerjei) virágzó piacot működtettek a Vatikán körüli utcákon, és megpróbálták megjósolni a győztest. Mindenki tudta, hogy a mezőnyben az eredeti favorit 5:1 ellenében (vagyis 20%-os oddsszal) Giovanni Maria del Monte bíboros volt. Tíz héttel később kompromisszumos jelöltként megválasztották III. Julius pápává. Az utcákon fogadásokat bonyolítók segítettek a lakosságnak megérteni, hogy ki vezet, és mivel korán észrevették, hogy Julius lehet a legkevesebb ellenállást kiváltó jelölt, még a bíborosokat is ők irányították, amikor megpróbálták feloldani a választás körül kialakult patthelyzetet. Ezek után az előrejelző piacok annyira elterjedtek és annyira ellenszenvesek lettek, hogy a 16. század végére XIV. Gergely pápa betiltotta őket, és aki a következő pápa kilétére fogadott, kiátkozták.