Örökségünk, a szélmalom

A vajdasági szélmalmok tízévnyi kutatásának eredményét mutatja be a tárlat. A kutatás sikerességéhez hozzájárultak azok a szép korú emberek, akik emlékeiket, valamint fényképeiket osztották meg, és a tárlat fontos részét képezi a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet gazdag fotódokumentációja is – nyilatkozta prof. dr. Živana Krejić, a tárlat egyik szerzője. A szélmalmok mindannyiunk számára értékesek és fontosak, hiszen régen elsősorban élelmezés céljából használták, s vallástól, nemzettől függetlenül a magyarok, a szerbek és a németek is egyaránt építették őket. Az archív dokumentációból tudjuk, hogy azokban az időkben, amikor épültek a szélmalmok, ehhez kapcsolódó vezetéknevek is születtek, például a Vetrenjarov, a Suvačar vagy a Mlinar (Molnár). Fontos volt, hogy molnárnak a szélmalom mellett legyen a saját háza, ugyanis a faszerkezet segítségével fordították a vitorlákat a szél felé. A gémeskútnak is jelentős szerepe volt, a gabonát állatok által vontatott szekereken hozták, így a jószágokat meg tudták itatni – mondta a szerző. A topolyai szélmalom Harkai Imre topolyai mérnöknek köszönhetően maradt fenn. Az 1970-es évek elején telepítették át a vásártérről a Topolyai-tó partjára, ahol ma is található: a szélmalom tégláról téglára került át új helyére, a teljes faszerkezetével együtt, a tető azonban nagyon rossz állapotban van, s sürgős rekonstruálásra szorul – állapította meg prof. dr. Živana Krejić, aki anekdotát is megosztott velünk, miszerint Vajdaságban 1794-ben jegyezték fel az első, holland típusú szélmalom megépülését Nagybecskerek környékén. A történet szerint Kis Ágoston volt az, aki elhozta vidékünkre a szélmalomkészítés mesterségét, a tudást Hollandiában szerezte, ezért mondják, hogy szélmalmaink holland típusúak.