Orvosok kísérleteztek a frissen lenyakozott húsz bandita fejével, testével

Pár nappal azt megelőzően, hogy Kleist Mainzba érkezett volna, 1803. november 21. delén a városban csoportos kivégzésre került sor. Biztos, hogy Kleist is értesült róla, hiszen a hír mindenkit foglalkoztatott. Egy húszfős rablóbanda valamennyi tagját halálra ítélték, élükön vezérükkel, Johannes Bücklerrel, közönséges nevén Schinderhannesszel (Sintérjancsival). Schinderhannes már életében legendás útonálló volt, és fennmaradt híre: Baudelaire éppúgy említette, mint később Apollinaire, aki Schinderhannes címmel verset is írt róla az 1913-ban kiadott Szeszek című kötetében, és Paul Celan is hivatkozott rá Huhediblu című versében. Messze földről tömegével jöttek az érdeklődők, közel negyvenezren gyűlve össze a kivégzés helyszínén. Az elítélteket öt szekéren vitték a zsúfolt utcákon át a feketével bevont vérpadhoz, amelynek gerendáit előre vörösre festették. Guillo­tine-­nal történt a lefejezésük, és huszonhat perc alatt végeztek valamennyiükkel. Százötven lépésnyire a kivégzőhelytől, egy külön e célból felállított ideiglenes épületben a helybeli orvosok, Wedekind kollégái már várták a levágott fejeket és holttesteket, hogy különféle kísérleteknek vessék alá azokat, Volta-elemek, leideni palackok, elektrizáló szerkezetek segítségével. Azt igyekeztek kideríteni, hogy a levágott fejben marad-e a tudatnak, illetve érzetnek bármiféle nyoma. Két fiatal segédnek még a guillotine tövében ellenőriznie kellett, hogy a frissen levágott fejek mutatnak-e bármilyen életjelet. Amikor Schinderhannes levágott fejét a kezükbe vették, kétfelől a fülébe kiáltottak: „Hallasz?” Azokat a fejeket, amelyeknél az élet jeleire gyanakodtak, azonnal átvitték az orvosokhoz. Ők a fejeket galvanizálták, amelynek során különféle mozgásokat tapasztaltak. Az arcizmok összerándultak, a fogak csikorogtak, az arcjátéktól maguk a kísérletet végző orvosok is megijedtek. Az egyik orvos szemtanú beszámolója szerint: „Húsz perccel a halál beállta után a külső hallójárathoz, illetve a részben preparált, részben lecsupaszított arcidegekhez illesztett százhúsz pár réz- és cink­lemezből álló Volta-elem jelentős rángást váltott ki az arcizmokban, egészen a fogcsikorgatásig. Amikor a hidrogénpólust a nyelvgyök idegeire helyezték, a hulla kinyújtotta a nyelvét a szájüregből. Ajkai játéka nagyon élénk volt”. Amikor pedig a hason fekvő, fej nélküli testcsonk végbelét ingerelték, akkor a két kéz megfeszült és a törzs megemelkedett, miközben a tüdőből sípolva távozott a levegő. Végül megállapították, hogy a test és a fej annál élénkebben reagál az ingerekre, minél rövidebb idő telt el a kivégzés és a kísérlet között.