Őszi merengés a tó fölött

A borvidékre jellemző felső-permi eredetű földtani homokkő, amely szilícium-dioxidban dúsított, jellegzetes vörös talajokat hozott létre, szinte mindenki ismeri. A Balaton északi partján, a Balaton-felvidéken Zánkától Balatonalmádiig húzódik a Balatonfüred-Csopak borvidék. Mérete viszonylag nagy, 6341 ha, viszont a ténylegesen beültetett terület napjainkban alig több mint 2000 ha. Kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes a klímája, amit a Balaton vízfelülete jótékonyan befolyásol. Mivel dimbes-dombos területekről van szó, számos mikro- és mezoklíma is kialakult a borvidéken. Kristályos palán, permi vörös homokkövön, löszön, erdőtalajokon terem a szőlő, de itt-ott mészkövön, dolomiton, márgán található rendzina talaj az uralkodó. Az itt termő borok jellegzetes, markáns savtartalma ennek a meszes talajnak a hatását tükrözi. A Balatonfüred-Csopak térségének mérsékelten kontinentális éghajlata hasonló a badacsonyi éghajlathoz. A lejtők dőlésszöge és a terep tagoltsága kiváló mikroklímát eredményezett a térségben. A régió észak felé addig terjed, amíg a talajfelszín folyamatosan emelkedik; a minőségi bortermelés ott ér véget, ahol a domborzat beleolvad a Veszprémi-fennsíkba. A magyarázat egyszerű: míg a déli lejtők védettek, addig a felette lévő sík terep kíméletlenül ki van téve a Magas-Bakony hegységből lecsapó hideg északi szeleknek.