Ötven év az órák bűvöletében

Topolyán és a környéken lévő településeken is kevesen vannak, akik ne hallottak volna Birman Vilmos topolyai vállalkozóról. A Fő utcán található üzlete a városképhez tartozik. Nem kevesebb mint 50 évvel ezelőtt nyitotta meg az órás-ékszerész üzletét. A vállalkozó elmondta, szabadkai születésű, ott tanulta ki a szakmát, és húszéves korában, 1975-ben nyitotta meg órásüzletét ott, ahol most is megtalálható. Nemrég nyugdíjba vonult, de az üzlet vezetését Éva, a lánya vette át. Apja és nagybátyja is ékszerész, volt kitől tanulnia. A világ azonban a fél évszázad alatt sokat változott. Birman Vilmos kezdetben órák javításával foglalkozott, mert arra volt igény. Visszatekintett rá, hogy 50 év alatt hogyan változtak az emberek óraviselési szokásai. Tapasztalatai szerint volt olyan időszak, amikor nem nagyon viseltek karórát az emberek, majd divatba jött, kicsit kiment megint divatból, most pedig ismét trendi. Ma már az emberek elsősorban nem azért viselnek karórát, hogy megnézzék, hány óra van, hanem ékszer, státuszszimbólum, esetenként a ruházat kiegészítője is. Megjelentek az okosórák is, melyek klasszikus értelemben nem is órák, hanem számítógépek. Vannak nők és férfiak, akiknek több tíz órája van, s mindig az alkalomhoz illőt viselik. A mechanikus óraszerkezeteket ma is javítja, a digitálisak esetében pedig a tápegységet is kicseréli. De nemcsak kar-, ébresztő- és faliórák javításával foglalkozik, hanem egyéb precíz-mechanikai szerkezetekkel is. Kulcsmásolással is kibővítette tevékenységét, villanyórákat, váltóórákat is karbantart, igény esetén szervizel is. A különféle zárakat, távirányítókat is megjavítja, ha kell, megtisztítja a szennyeződésektől. Jelenleg márkás óraszerkezeteket és rozsdamentes acélból készült ékszereket is árusítanak. Éva viszi az üzletet, a vállalkozás Facebook-oldalát is létrehozta. Birman Vilmos nyugdíjas, de azért ott van üzletben, és ha kell, javítja az óraszerkezeteket. Azt is elmondta, hogy az 50 év alatt voltak jobb és nehezebb időszakok is. Amikor az emberek szegényebbek voltak, nemigen vásároltak órát, ékszert. Kétszer kirabolták – 1996-ban és 2003-ban –, amikor aranyművesként is dolgozott. Az első esetben fegyveres, álarcos rabló vitte el az ékszereket, második alkalommal vevőként kért mintákat a tolvaj, nézegette, majd felkapott néhányat, és elfutott. A vállalkozó üldözőbe vette, de nem kapta el. Egyik esetben sem sikerült visszaszerezni az értékeket, és nem volt kártalanítás. A Fő utcán Vili néven ötven éve megnyitott órásüzlet továbbra is hozzátartozik a város arculatához. Az órásmester azt is elmondta, hogy az üzletnek még régebbre nyúlik vissza a története, hiszen amikor fél évszázaddal ezelőtt idejött Szabadkáról, Oravec Pista bácsi üzletét vette át. Elmondása szerint más idők voltak azok, az emberek általában nagyon hálásak voltak, örültek, ha megjavították az óráikat, és nem ritkán egy-egyb italra is meghívták a mestert. Az órásmesterek is jó viszonyt ápoltak egymással. Birman Vilmos visszaemlékezett, hogy a közelben volt Cservenák Károly és Mészáros Gyula órásműhelye, a központban pedig Csernik Lászlóé.