Paradigmaváltás a devizapiacon

Alapvető változás látszik kibontakozni a devizapiacokon, amely átírhatja a Covid-járványt követő időszakban kialakult szokásokat – már ami a finanszírozó devizák halmazát illeti. A méltán közkedvelt carry-trade stratégiák céldevizái alapvetően olyan magas kamattartalommal bíró devizák, amelyek jellemzően a feltörekvő piacok fizetőeszközei, úgymint a mexikói peso, a brazil real, a dél-afrikai rand, vagy ad absurdum a magyar forint, a "finanszírozó deviza" kifejezés pedig általában azokra a devizákra utal, amelyek alacsony kamattartalommal rendelkeznek. Hagyományosan a japán jen, a svájci frank, vagy akár a svéd korona szokott a leggyakoribb finanszírozó deviza lenni, hiszen a jellemzően alacsonyabb kamat mellett tankönyv szerint kevésbé volatilisak más devizákkal szemben, ami előnyös lehet a hosszabb távú finanszírozási stratégiákban. Ugyanakkor a tőkepiacok augusztus eleji globális esését követően új szereplő jelent meg a hiteloldalon, mégpedig az amerikai dollár, és a hedge fundok a brazil reál, illetve a török líra vételeiket zöldhasúból kezdték finanszírozni – leváltva a japán jent. Az első olvasatra meglepő lépés mögött a két ország monetáris politikai irányvonalának különbözősége húzódhatott, hiszen erősödő devizában senki sem adósodik el szívesen.  Emlékezetes, hogy a Japán és az Egyesült Államok gazdaságpolitikájában és jegybanki politikájában tapasztalható eltérő pályák júliusban közel négy évtizedes mélypontra taszították a japán jent a dollárral szemben, és történelmi mélypontra az euróval szemben. A japán jen jelentős gyengülése természetesen komoly gazdasági hatásokat gyakorol az országra. Egyik oldalról drágábbá teszi az importot, ami inflációs nyomást generál (importált infláció), márpedig Japán nagy mértékben függ az importált nyersanyagoktól és energiától, így az árak növekedése közvetlenül érinti a hazai gazdaságot.  Másik oldalról bár a gyengébb jen elméletileg előnyös lehet az exportőrök számára, a globális gazdasági lassulás miatt az export kereslete csökkent, ami mérsékli az ebből származó előnyöket. Harmadrészt a jen árfolyamának ingadozása bizonytalanságot és kockázatot jelent a vállalatok számára, amelyeknek pedig előre kell tervezniük költségeiket és bevételeiket. Nem véletlen, hogy a Bank of Japan többszöri intervencióval igyekezett először stabilizálni az árfolyamot, majd megfordítani azt, amely azonban önmagában nem lehet eléggé hatékony, azaz az ortodox monetáris politikának is válaszolnia kellett a kihívásokra.