Poklot mindig könnyebb írni, mint paradicsomot

Lét és idő, lét és írás – lehetnek ezek a terminusok fogalompárok is, ha életünk idejére az önmeghatározás lehetőségeként tekintünk, ha létünk valamely művészi tevékenység által meghatározott, vagy ha élettörténetünk sorseseményeit írással próbáljuk értelmezni és mások számára befogadhatóvá tenni. Joggal tesszük fel a kérdést, vajon milyen élénkséggel beszélhetünk ma ezekről a szempontokról, hogyan jelenik meg a kortárs gondolkodásban az értelmes életre vonatkozó kérdés és az alkotás fontossága? Esetleg, milyen összefüggéseket látunk az önkifejezés és a tágabb megértési modellek között? Jóllehet, nem tudjuk biztosan, hogy Kertész Imre olvasta-e Heidegger főművét, a Lét és időt, amelyre a naplójegyzetének címe utalhat, nem alaptalan a kapcsolódás feltételezése: a nemrég megjelent Lét és írás. Feljegyzések 1959–1973 című Kertész Imre Intézet által kiadott naplójegyzetében ezzel és sok más alapvető filozófiai szöveggel dialogizál. De jobban megértjük a mű kiemelt szerepét annak ismeretében, hogy tudjuk, a feljegyzéseket Kertész a Nobel-díjas Sorstalanság című regényének 1973-as visszautasítását követően állította össze a regény születéséhez kapcsolódó dokumentumokból. A kötet legnagyobb sajátossága, hogy elbeszélője az eleve szubjektivitáson alapuló naplójegyzetben párbeszédet folytat azokkal a szövegekkel, amelyek alapvető szellemi hatást gyakoroltak gondolkodására. Ezekben a felismerésekben első sorban önmagával találkozik, miközben átfogóan ír a Sorstalanság keletkezési körülményeinek sajátosságairól és megközelíti a leírhatatlant….