Régen is volt “transznemű” lény az űrben, de az nem volt olyan szánalmas, mint a Star Wars

Egy kicsit sem lepődtem meg, amikor megláttam, megjelent a Star Wars galaxisban az első transznemű klón. Bevallom, korábban azt hittem, hogy a Disney kiviszi a hátsó kertbe a komplett Csillagok Háborúja univerzumot, és fejbe lövi, de talán jobb, hogy nem tette meg, mert így végig lehet követni ezt az igen komikus WOKE  vergődést. És közben eszembe jutott az is, hogy nem volt az ilyesmi mindig megmosolyogtató: a 80-as évek közepén például már megjelent a sci-fi univerzumban az, hogy egy férfi teherbe esik egy távoli galaxisban, akkor viszont ez fontos dolog volt a sztori szempontjából, az egésznek a bemutatása pedig dramaturgiai szempontból katartikus. Plusz kiderült, hogy az illető nem is férfi volt igazából, de nem is nő.  Szóval a “Klónkatonák titkai” című könyvet október 8-án adták ki, ami a Star Wars univerzumnak egy kiterjesztése tulajdonképpen, ha úgy tetszik egy mellékszál, az viszont fontos, hogy egy kanonizált történetről beszélünk, nem csak egy rajongói irományról, amit nem vállal fel a “brend”. És ez a történet most egy transznemű karaktert is szerepeltet, akit “Nővérnek”, vagy “Huginak” hívnak, és szerintem kísértetiesen hasonlít Imane Helifra, de lehet, hogy csak belelátom. Az angol nyelvben ugyebár a lánytestvért jelentő szóról nem derül ki, hogy idősebb, vagy fiatalabb. A szóban forgó katona egy jól ismert klón katona, egy trooper, akinek páncélján a transz zászló fehér, rózsaszín és kék színei láthatók, az X/Twitteren megosztott idézet vele kapcsolatban pedig a következő: „Amikor az egyikünk másképp fejezte ki nemi identitását, mint katonatársai, úgy gondolta, el kell rejtenie, hogy ki is volt korábban valójában. Szerencsére a testvérei a 7. légihadtestnél a Hugi nevet adták neki, állandó emlékeztetőül, hogy tartozik valahová.” A Hugi valójában nem teljesen új szereplő, ugyanis volt már rá utalás a 2022-es, Queen’s Hope című regényében, ahol találkozik Anakin Skywalkerrel, aki ezt mondja neki: „A Jedik a dolgok túllépéséről szólnak… Nem hiszem, hogy panaszkodhatunk. ha túlléptél a biológiai nemeden”. Vagy valami ilyesmi. A megmosolyogtató rész egyébként leginkább akkor kezdődik, amikor az ember rájön, hogy valójában ő egy klón. A klónok esetében pedig az a különleges, hogy valaminek, vagy valakinek a klónjai genetikailag tökéletesen egyformák az eredeti példánnyal. Ebben az esetben pedig a történet ismert: a klónkatonákat a Kamino bolygón gyártották le Jango Fett fejvadász (férfi) genetikai mintájából, és rendkívül hatékony katonai erővé tették őket. Szóval  egy férfi klónjairól van szó, vagyis a történet leleplezi, hogy a transzeneműség nem más, mint kitaláció, egy mentális zavar, ami teljesen szembemegy a biológiai tényekkel. De bármennyire is furcsa ennek az írásnak most nem a transzneműek bírálata a lényege, hanem az, hogy egy rövid példával bemutassam, hogy mennyit változott a világ 1985. óta. Akkor mutatták be ugyanis az egyik kedvenc klasszik sci-fi filmemet, ami a “Kedves ellenségem” (Enemy mine) címet viseli.  A film dióhéjban arról szól, hogy az emberek bevették már a világűrt, de az embereken kívül egy másik nem emberi faj az úgynevezett Dracok is maguknak követelték a galaxis néhány gazdagabb csillagrendszerét. Az emberek és a Dracok között háború veszi kezdetét, az egyik csatánál pedig egy ember és egy Drac lezuhan a Fyrine IV bolygóra, ahol kénytelenek együttműködni, mivel egymásra vannak utalva. Egy idő után barátság alakul ki. köztük, és ez lesz a béke felé vezető első lépés. Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg, már csak azért is, mert ebben a történetben, jelent meg talán először egy olyan lény, amely megmagyarázhatatlan körülmények között teherbe esett, pedig mindvégig azt hittük róla, hogy férfi, miközben nem, de nem is nő. És ez a teherbe esés lesz az végül, ami elindítja a történet lényegét, és megpecsételi a filmbéli emberiség sorsát. Csak azért írom ezt így, mert nem akarok szpojlerezni, hátha valaki még nem látta. De a lényeg az, hogy itt még véletlenül sem transz-propganadáról van szó, és egyetlen közösség sem akarta a történetet magáénak tudni, hogy saját mentális problémáinak politikai mozgalmat gyárthasson vele. Itt egészen másról volt szó, a történetbe tökéletesen belepasszolt ez a szál, sőt, a végkifejlett kardinális része lett, sőt, mindenki szeretettel fogadta szívébe a Dracokat, mint egy csodálatos fajt, akiktől sokat tanulhat az emberiség. Mindeközben sehol nem lobogott a szivárványos zászló.  Sőt, a karaktert egyébként egy férfi játszotta: Louis Gossett Jr. Talán ez sem mellékes. A Dracok-nál máshogyan működik mint az emberek esetében, egyszerűen csak megtörténik – ennyi hangzott el csupán a filmben erről az egészről, majd a fókusz átterelődött a születendő gyerekre, akit a közösségének a becsületes tagjává kellett tenni. Ha bárki úgy gondolja, hogy ez a kettő nem állítható párhuzamba, gondoljon arra, hogy egy messzi messzi galaxisban egy férfi transznemű klónja épp egy transz-zászlót lenget a légüres világűrben. Közben pedig a fehér, keresztény férfiakat gyűlöli, akik Trumpot támogatják.